Aczél Zoltán: az elején csak páran lézengtünk a PMFC öltözőjében, mélyről kezdtünk felállni

Azért azt már az idei is nyáron lehetett tudni, hogy Aczél Zoltán nem NB III-as szintű edző. A minimum ebben a rangsorban számára a második osztály volna a hazai labdarúgásban, bár az élvonalban sem kéne rettegnie a feladattól. Amikor a Pécsi MFC-t választotta, komoly kockázatot vállalt, hiszen kiesés után, az alsóbb osztály az első nekifutás szinte sehol sem a szakemberek álma, mert a csalódott szurkolók, sportvezetők gyakran türelmetlenek egy új kiválasztottal szemben. 

A piros-feketék hónapokkal korábbi szezonnyitó sajtótájékoztatóján a volt válogatott védő azt mondta, azért pont Pécset választotta a szakmai munkája folytatásaként, mert éppen itt állt meg a busza.

Természetesen mindenki értette ebben az iróniát, sejtették az egybegyűltek, hogy azért komolyabb indokok is megbújhattak a háttérben.

- Nem számítok nagy legendának a pécsi arénában, a Stadion utcában, bár korábban, évtizedekkel ezelőtt rúgtam itt a labdát a legjobbak mezőnyében - emlékezett fiatalabb évadjaira Aczél Zoltán. - Tudtam, mit jelent ebben a városban a labdarúgás. Igaz, a korábbi sikerekből nem lehet megélni, de azok köteleznek mindenkit, akik felhúzhatják a piros-fekete mezt ebben a világban. Elvállaltam a csapat irányítását, mert manapság már az is fontos dolog, ha valakit egyáltalán keresnek egy munka miatt, főleg, ha a volt klubja hívja.

- Legalább elkezdhette építeni saját együttesét!

- Valóban, hiszen alig maradt hadra fogható ember az öltözőben. Az elején csupán páran lézengtünk. Elhalasztottunk edzőmeccseket, a Szentlőrinc meg idegenben, felkészülési találkozón megsemmisített minket, majd onnan kezdtünk felállni.

- Ami nem ment megbicsaklások nélkül.

- Valóban, bár az NB III-ról van szó, azért ezt sem lehet félvállról venni. Sőt, innen vezethet feljebb az út a legjobbnak. Nekünk meg kimondva, kimondatlanul, de komolyabb céljaink voltak. Akadtak holtpontok a csapatépítés során. Többek között két olyan vereségbe szaladtunk bele, amiről azt hittük előzetesen, nekünk áll a zászló. De a futball más, az ilyen kiszámíthatatlanság az egyik varázsa, csak ennek az öröme másokat ért. Idő kellett, mire a labdarúgóim megértették, megtanulták a saját bőrükön, itt sem adják olcsón a sikereket.

- Mégis odaértek a dobogó alsó fokára, bár ki tudja, mindaz mit is jelent?

- Pillanatnyilag nem sokat, de kínál egy jó lehetőséget a tavaszra. Télen nyilván mindenki szeretné megerősíteni a keretét azok közül, akik az aranyért indulnak harcba. De nem csupán az egymás elleni eredmények számítanak majd, hanem az is, hogy a táblázaton hátrébb lévőkkel szemben ki menyi pontot hullajt el.

- Miközben a kiírás értelmében a bajnokság megnyerése után is nagy a kockázat.

- A sorozat megnyerése szép dolog, bár önmagában szinte semmire sem elég, mert azt követően jön két felvonásban az osztályozó, ahol kétszer 90 percre, netán hosszabbításra, végső esetben meg a 11-esekre kell mindent feltenni. Ezzel ugyan nem értek egyet, de megváltoztatni nem tudom a szabályt. Meg amúgy is, addig még rengeteget kell tenni, hogy eljussunk addig, amikor már hatalmas a tét. Nekünk most az „alapszakasz" a legfontosabb, a remek mérleg, az elvárás, aminek igyekszünk megfelelni. Bár tökéletes biztosíték nem létezik rá, de nincs mese, aki felfelé tör, az nem válogathat.

Pucz Péter - Fotó: PMFC