Botos, Mészáros, Nagy Tamás: szerintük mi lehet a megoldás a magyar futball problémáira?

A válogatott utolsó két kudarca után mindenki ujjal mutogat mindenkire futballberkekben. De mi lehet a megoldás? Ki az, aki ki tudná vezetni a nemzeti tizenegyet és a magyar focit a mély gödörből? Munkatársunk elismert, pécsi kötődésű edzők véleményét kérte. Hírportálunknak nyilatkozott Botos Antal, Mészáros Ferenc és Nagy Tamás. Előbbi az utánpótlás nevelés fejlesztésén, utóbbi két tréner mindenek előtt a labdarúgást övező légkörön változtatna.

Nagy Tamás szerint tiszta morálra és mentális fejlődésre lenne szükség elsősorban.

- Érdekes a helyzet idehaza, ha sikert ér el a válogatott, mindenki a közelgő világversenyen látja a csapatot, ha kikap, akkor a mélybe taszítják őket. Ha nem teszünk semmit, nem lesz eredmény, akkor viszont ebbe bele kellene törődni. Mégis mindenki éhezik a sikerre. 

A PMFC volt vezetőedzője úgy látja, az embereknek nem tetszik, ha pénzt invesztálnak a labdarúgásba, ha stadionokat, edzőpályákat építenek. Pedig európai szinten még mindig keveset költenek erre Magyarországon, véli.

- Na igen, felmerülhet a kérdés, hol vagyunk mi Európához, hol vagyunk azokhoz az országokhoz képest, akik ellen játszunk? Ne felejtsük el, hogy ha a pályán mindenki összehasonlítja a magyar válogatottat a gazdaságilag fejlettebb országok csapataival - ahol már hosszú évek óta jóval többet fordítanak labdarúgásra - akkor érdemes megnézni a pályán kívül is, hogy ők mit tettek ezért.

Hollandia fele akkora sincs, mint Magyarország, mégis egymillió igazolt játékosuk van, míg nekünk pár százezer. 

- Bármennyire is fájó, ki kell mondani, le vagyunk maradva. Hollandiától harminc évvel, de a románoktól is 15-20 évvel. Voltak itt már jó ötletek, amiket el is kezdtek megvalósítani, de úgy nem lehet felépíteni semmit, ha félúton meghátrálunk. 

Nagy Tamás szerint a közegen és a labdarúgást körülvevő légkörön kellene változtatni és - teszi hozzá malíciózusan - harminc év múlva már jönnének is az eredmények...

- Hozzáértő szakemberekre van szükség az utánpótlás területén, akiket megbecsülnek és megfizetnek, hiszen ők nevelik a jövő válogatott labdarúgóit. Nagyobb hangsúlyt kell fordítani a mentális felkészítésre, hiszen láttuk mit okozott ennek a hiánya, önbizalom nélkül nincs siker. 

Ő a kultúrára és a stílusra helyezné a hangsúlyt, még ha ehhez most egy külföldi tréner segítségére lenne is szükség. 

- Nem gondolom, hogy egy külföldi edző jobban meg tudná tanítani futballozni a játékosokat, vagy bármiben többet tudna tenni magyar kollégájánál, de most a béke kedvéért úgy vélem, ez lenne a legbölcsebb megoldás. Egy olyan külföldi trénerre lenne szükség, aki legalább a szemléleten tudna változtatni, adna egyfajta stílust a válogatottnak, de közben visszaterelné a labdarúgásunkat a tardiciónális magyar futballkultúra rég elfeledett medrébe, abba, ami egykoron meghatározta a világ labdarúgását.

Mészáros Ferenc, volt válogatott játékos és a PMFC edzője is. Kollégájához hasonlóan a morális jelenlétben látná a fejlődés nyitját.

- Először is le kell vonni a konzekvenciát, mi miért történt és utána lehet rá megoldást találni. Ha a döntéshozók közül nem mindenki vállalja tettei következményét, akkor tényleg nem lesz előrelépés. A legnagyobb gondot véleményem szerint az értékrendbeli hiányosságok jelentik. Nincs tradíció, nincs kollegalitás, nincs szakmaiság. Azt látják az emberek, hogy egyre több pénzt fektetnek a labdarúgásba, mégsem lépünk előre.

Mészáros úgy látja, az eredmények alapján a románok illetve a hollandok elleni mérkőzésig jobb teljesítményt nyújtott a magyar válogatott, mint eddig szokott.

- Aztán jöttek a pofonok és a közönség egyik végletből a másikba esett. Elvileg mind egy hajóban evezünk és ugyanaz a célunk, de ha bárki is azt hiszi a hajóban ülők közül (tulajdonos, edző, vezető még az újságíró is) hogy különb a másiknál, akkor nagy baj van!

A kapitány kilétét, nemzetiségét részletkérdésnek tartja. 

- Olyan emberre lenne szükség, aki menedzser típusú edző. Aki meg tudná nyerni a közvéleményt és el tudná hitetni a játékosokkal, hogy elérhető a győzelem. Nehéz úgy dolgozni, hogy bármikor robbanhat a „morális bomba", ez éppen most Egervárinál robbant. Ha ezen a fronton helyre tudnánk tenni a magyar futballt - morálisan - akkor lehetne építkezni, ha nem, akkor ez történik majd újra és újra. De ne feledjük hogy a válogatott a „kirakat". Ha teszem azt eredményes, akkor sem oldódnak meg a magyar foci mindennapos gondjai, de bárcsak már ott tartanánk!

Botos Antal az edzők helyzetét sérelmezi és az utánpótlásra helyezné a hangsúlyt.

- Nem kérik ki a tapasztalt szakemberek véleményét. Láttam már ezt-azt a pályafutásom során. Nem lehet egy valakire rákenni az egészet, ebben mindenki benne van. A vezetőknek, edzőknek fel kellene vállalniuk, ha hibáznak. Persze nem könnyű, hiszen ha valaki rosszat mond, kirúgják. Nagy a szakadék a futballhoz értő szakemberek és a vezetők között.

Szerinte az utánpótlás edzők képzésére kellene több figyelmet fordítani.

- Az új edzőképzés jó irányba halad, véleményem szerint. Az U15-től felfelé már az ország legjobb edzőinek kellene foglalkozniuk a gyerekekkel. Jelenleg nincs edzői életpálya modell, holott szakmaként kellene kezelni ezt a hivatást is, hiszen ugyanúgy szükséges hozzá pedagógia, mint a tanítóknak. Ha itthon nincsenek megfelelő feltételek, akkor a játékosoknak sajnos külföldön kell megtanulniuk az alapokat.

Botos egy motivált, energikus szövetségi kapitányt szeretne, "aki lehet akár külföldi is".

- Hogy ki lenne jó kapitány, nem az én felelősségem eldönteni. Egy erős utánpótlást kellene kiépíteni mindenekelőtt, s egy versenyképes futballt, úgy már könnyű lenne a merítés. Jöhet külföldi tréner is, ha nem a pénz motiválja elsősorban, hanem segíteni szeretne és tud is.

Horváth P. - Fotó: Dittrich Éva