Füzy Ákos: Maradnék, ha fizetnének

2010. április 26. hétfő 23:21

Bár Füzy Ákos már a harmadik győztes meccs lefújásakor, Sopronban előrevetítette, a MiZo-Pécs 2010 női kosárlabdacsapatával vezetőedzőként elért első bajnoki címének ünneplése nem két napig fog tartani, hétfőn azért csak kezdett visszazökkenni az élete a munkás hétköznapokba. Olyannyira, hogy a tulajdonosokat képviselő Gémes Róberttel már május végén lejáró szerződése meghosszabbításáról is tárgyalt.

Pontosabban, ahogy ő fogalmaz, nem is tárgyalt, csak kötetlen beszélgetést folytatott, no, nem mintha úriemberek között jelentősége lenne a különbségnek.

Annyi talán mégis, hogy a jövőbe tekintés a múlt „bolygatásával" kezdődött.
Arra a kérdésünkre ugyanis, hogy „ha marasztalnák, maradna-e?", azt felelte, hogy egyrészt igyekeznek marasztalni, és ő szívesen maradna is, ám ehhez „bizonyos feltételeknek teljesülniük kellene".

Némi unszolásra aztán föladta a hangzatos diplomáciai köntösbe csomagolt semmitmondást, és elárulta, amit azért sejthettünk, hogy valóban a klub vele szemben fennálló tartozásának rendezéséről van szó, méghozzá nem kis összegről.

Arra a felvetésünkre, hogy különféle netes szurkolói fórumokon - amelyeken mostanság meglepően jól értesült hozzászólókkal találkozhatunk - őt máris Győrbe „exportálták", annyit ugyancsak elmondott, hogy mindössze egy, a pécsihez hasonló „beszélgetést" folytatott az ottani klub egyik vezetőjével, nem mellesleg unokatestvérével, Füzy Andrással.

Az aki nemcsak a sportcsarnokban, de a médiában is figyelemmel kísérte a most véget ért idényt, tudja, hogy az előforduló hullámvölgyek időszakában egyes fórumoktól kapott apait-anyait, hogy szalonképesen fogalmazzunk, minden volt, csak jó edző nem... Épp ezért szegeztük neki a kérdést, hogy péntek este melyik érzés volt benne az erősebb, a győzelmi mámor, vagy az elégtétel.

- Bár azt hiszem, volt okom a sértettségre bőven, és nem is tagadom, hogy olyan vagyok, mint a megsebzett rinocérosz, aki mindig emlékezni fog a támadó busmanra, hangsúlyozom, nem szeretem az elégtétel kifejezést. Én, pontosabban mi, Zseljko Dokiccsal, nem valakik ellen vagy ellenében dolgoztunk, épp ezért csak a jól végzett munka jutalma és öröme munkál bennem. Külön örülök, hogy tüke pécsiként nekem sikerült elsőként győzelemre vezetnem ezt a csapatot, és ha tehetem, igyekezni fogok valamit visszaadni a városnak azért, ami eddig kaptam tőle - mondta Füzy Ákos.

Saját jövőjéről a csapatéra áttérve a szakvezető elmondta, hogy jelenleg mindenki pihen, illetve a sérültek (Vajda Anna, Fegyverneky Zsófia) gyógyulgatnak, az amerikaiak (Nicole Ohlde és Allie Quigley pedig a korábban távozott Kelly Mazzantéhoz hasonlóan már haza is utaztak.

A döntő hősnője címre (arra, hogy a finálé-sorozatban 26 pontos átlaggal rukkoljon valaki elő, a csapat történetében még nem volt példa) joggal pályázó Quigley szerződése egyébként még egy évig él, Ohldétól pedig úgy búcsúzott az edzője, hogy „viszontlátásra" - persze csak beszélgetésképpen...

A maradók, elsősorban a (z egytől egyig élő szerződésű) fiatalok május 10-étől egy utolsó, regeneráló-szintentartó edzéssorozattal zárják majd végleg az idényt, többekre pedig a nyáron a korosztályos válogatottban vár még további szerep.

Képünkön: Füzy Ákos (jobbról) vezető- és Zseljko Dokics másodedző. Az idén kupagyőztesek és bajnokok.