MiZo: 60 milliós a tartozás

2010. május 05. szerda 15:37

A bajnoki és kupaarany fénye ugyan nem halványul, ám ahogy múlik az idő, némi árnyék mégiscsak vetül a MiZo-Pécs 2010 női kosarasaira. Egy sor pro és kontra „üzenetet" olvashattunk ugyanis a napokban a helyi és az országos médiában edzők és játékosok régóta ki nem fizetett béréről, a „visszavárt" Rátgéber László és a klub „operatív vezetőinek" nem túl fényes viszonyáról. Legújabban pedig a másodedző Zseljko Dokics magán a klub honlapján sérelmezi, hogy vezetői nem becsülik meg kellőképpen a munkáját - mármint a pénztárnál... Mindezek nyomán a tulajdonosi körbe is tartozó Jancsó János ügyvezetőt kértük arra, hogy „tegyen némi rendet" a MiZo gazdálkodásában.

- Valóban vannak fizetési elmaradásai a klubnak edzőkkel, játékosokkal beszállítókkal szemben is. Ám úgy érzem, ezek kezelhető szinten maradtak, és ami még fontosabb, ahhoz képest, amikor az új tulajdonosi kör három éve átvette az irányítást, kevesebb mint a felére csökkentek. Hogy némileg számszerűsítsük is, összességében egyéves, nagyjából kétszázmilliós költségvetésünk harmadára rúgnak - összegez az ügyvezető.

Jancsó János ugyanakkor hozzátette, a tartozás a játékosok esetében átlagosan három hónapra rúg, de akad még az előző szezonról is kisebb elmaradás, illetve vannak korábbról le nem zárt vitás ügyek. Füzy Ákos kapcsán pedig, aki részben ehhez kötötte igenlő válaszát a felkínált hosszabbításra a vezetőedzői székben, hasonló nagyságrendekről és arról beszélt, őt sem kezelik „kivételként", ahogy mindenkivel, vele szemben is ugyanúgy szeretnék mielőbb rendezni fennálló tartozásukat.

És hogy miből is tevődik össze a „hiány"? Jancsó János szerint elsősorban az „örökségből", hiszen az ő érájukban annyit szigorítottak a gazdálkodáson, hogy a költségek további faragására már nem nagyon lát módot. A megoldás tehát a bevételek növelése lenne, mondja, ami viszont azért nem egyszerű, mert fizetési nehézségeik egy része éppen a mindenkit sújtó gazdasági válságból adódik, és van olyan szponzoruk is, aki nem a szerződés szerinti ütemezésben utal.

A sokak által számon kért közpénzek „elherdálását" (például drága légiósokra, szólnak a kritikák) úgy látja, hogy bár a külföldi kosarasok valóban nem olcsók, a csapat legdrágább tagjának számító Nicole Ohldéhoz fogható hazai centert keresve sem találnának. Márpedig az eredményt legalább annyira megköveteli tőlük a közeg, mint a racionális gazdálkodást.

Tény, hogy csak játékosbérekre elmegy vagy évi 120 millió, ám éppen az említett amerikairól mondja, elképzelhető, hogy a pénz lesz az erősebb érv, és inkább két olcsóbb kosarast szerződtetnek helyette.

- Fontos tudni továbbá, ha már közpénzről beszélünk, hogy a város nem ajándékot ad - hiszen a kosarasok (reklám)értékét senki sem vitatatja -, hanem a csapatot üzemeltető kft. 49%-os tulajdonosaként komoly részt vállal annak fenntartásából is.

Ám ha kiszámoljuk, nem egészen részarányosan, hiszen az idei 55 millió forint nagyjából a negyede a MiZo éves költségvetésének.

- És egy újabb közkeletű félreértést is eloszlatnék. Rátgéber Lászlóval ugyanis semmi baja a menedzsmentnek, sőt tiszteljük edzői múltját, ám egy ilyen kaliberű sztáredző szerződtetése pillanatnyilag meghaladja az erőnket. Ez különben sem csupán érzelmi kérdés, ha pedig a rideg számokat nézzük, a Rátgéber-korszak utolsó két esztendejében mindkétszer elvesztett bajnoki és kupafináléjával szemben Füzy Ákos - szerényebb javadalmazás mellett - két kupa- és egy bajnoki aranyat szállított.

Képünkön: A MiZo "legdrágább kincse", Nicole Ohlde. Lehet, hogy végül őrá sem futja?