Rabi Csaba: a PMFC-nek az ország legjobb 16 csapata között van a helye, és oda is fogjuk vezetni!

Azóta, hogy Rabi Csaba megvásárolta a PMFC-t működtető cég többségi tulajdonát, még sehol nem nyilatkozott. Lapunknak azonban most interjút adott, s egyetlen kérdést sem passzolt le. Részletesen beszélt a kitűzhető célokról, a klub költségvetéséről, arról, hogy milyen állapotokat talált az egyesületnél, s válaszolt például arra is, járt-e már a csapat öltözőjében.

- Hiányzott ez Önnek?

Ez elsősorban nem egy tudatos, hanem érzelmi döntés volt részemről. Lehet, hogy ez baj, mert harmincvalahány éve az üzleti világban vagyok, így tudom, hogy az ilyen döntések nem mindig szerencsések. Nagyon erős kötődésem van ehhez a klubhoz. Édesapám már hatéves koromban vitt az akkor még Pécsi Dózsa meccseire, az Ércbányász-pálya közelében laktunk, ami később a PMSC pályája lett, úgyszólván a gyerekkorom részévé vált. Később én is élvezettel űztem ezt a sportot, amíg meg nem sérültem. A PMSC minden meccsére kijártam, nagyon sok barátságot is kötöttem a labdarúgás révén.

- Mikor kapcsolódott be először a klub irányításába?

- 1992-ben jött a lehetőség, amikor a Fordan cégcsoport szerepet vállalt a klub életében, s felkértek, hogy segítsem a munkát klubtitkárként. Ez azt jelentette, hogy tulajdonképpen mindenes voltam, társadalmi munkában. Azután egy éven belül klubigazgató lettem, s az élvonalból való kiesés után is ott maradtam, különböző pozíciókban. Alelnök voltam, majd Matyi Dezső 2007-ben felkért, hogy legyek a sport kft. ügyvezetője. Ezt sem főállásban végeztem, egészen addig, míg szakmai és személyi kérdések során felmerült viták miatt elváltak az útjaink. Lehetőségeimhez mérten ezt követően is támogattam a PMFC-t,és csináltunk egy hiánypótló PMSC Egyesületet is.  Aztán eljött az az időszak, amikor a PMFC-nek új tulajdonosa lett. A Hungast főszponzorból lett tulajdonos, ami az elején szerintem jól is működött, de egy idő után rossz döntéseket hoztak szakmai és személyi kérdésekben, s végül kiesett a csapat. Akkor semmilyen közöm nem volt a klubhoz, de mégis rám gondoltak, hogy csináljam én. Elmondtam, hogy csak akkor jövök, ha a feljutás a cél. A PMFC a magyar futballban az ország legjobb 16 csapata között kell, hogy legyen. Az élvonalban jelenleg 12 csapat van, tehát legalább a másodosztály első négy helyének valamelyikére pár éven belül oda kell érnünk.

- Ehhez képest most a harmadik vonal középmezőnyében áll a tabellán a csapat.

- Nyáron az NB-II-es keret nagy része elhagyta a klubot, teljesen új csapatot kellett építeni. Az ismert okok miatt kicsit megkésve sikerült játékosokat szerződtetni és ehhez megtalálni Aczél Zoltán személyében azt az edzőt, aki képes a céljaink megvalósítására.  Azt gondoltam, egy kicsit jobbak leszünk, de „lőtávon" belül vagyunk. Viszont egy kivételével már a csoportunk összes jó csapatával játszottunk, s azt láttam, hogy egyik sem jobb nálunk. Tudjuk, hogy hol vannak hiányosságok, télen próbálunk majd úgy erősíteni, hogy megnyerjük a bajnokságot, aztán jöhet az osztályozó.

- Mennyi pénzből gazdálkodik a klub?

- Évente mintegy egymilliárd forintból működtethető a PMFC-Labdarúgó NKft., ebben az NB III-as férficsapat mellett a klub leány- és fiúakadémiája, valamint a női első osztályú csapat is benne van, és több mint száz alkalmazott. Megjegyzem, hogy a női csapat az NB-I-ben a saját utánpótlására építve jól szerepel.  A férfi labdarúgásra ahhoz, hogy ütőképesek legyünk, legalább 250 millió forint kell évente. Azt is tudni, kell, hogy szemben az akadémiákkal és a női NB I-gyel, ehhez csak minimális központi támogatás, mintegy harmincmillió forint érkezik. Tehát a többit saját erőnkből, nekünk kell előteremtenünk.

- És miből? Saját zsebből?

Nem, az nem menne. Kockáztatunk, azt mondtuk, hogy megpróbáljuk a feljutást, bevállaltunk egy magasabb költségvetést, minőségi játékosokkal és minőségi edzővel. Jól menő vállalkozásom van, de én, egymagam nem tudnám eltartani ezt a csapatot. A kapcsolataimra építek.Hosszú évekig nem gondolkodott abban a klub, hogy a helyi cégeket felkeresse és szponzori együttműködést ajánljon részükre. Nagyon nagy szükség van és lenne a helyi vállalkozókra ezen a területen. Ez már valamelyest változott, sok helyi vállalkozót sikerült megnyernünk, a költségvetésünk egy része már erre is épül. De persze még többre lenne szükség, bárkit szívesen látunk.
A régi tulajdonossal még nyáron megállapodtunk abban, hogy főszponzorként a költségvetésünk egy részét továbbra is állja. Számítunk az önkormányzatra is, aki résztulajdonosa a klubnak, illetve tovább erősítjük a Pécsi Tudományegyetemmel az együttműködésünket. Komoly tárgyalást folytatok egy cégcsoporttal való együttműködésről is, ami reményeim szerint már a közeli jövőben megvalósulhat, ha ez így lesz, a jövő biztató lehet.

- Milyen állapotokat talált az egyesületnél?

- Ezer dolog van, amivel foglalkoznunk kell. Néhány hét alatt átláttam, hogy egy leépült, imázsát veszített, gazdátlan klub volt a PMFC. Nemhogy stadionunk, pályáink sincsenek, ahol edzeni tudnánk. Utóbbiak terén javulhat a helyzet, több pályázatot is nyertünk műfüves pálya és két füves pálya építéséhez, ehhez tisztelettel várjuk az önerőt az Önkormányzattól.

- Említette a stadiont, mit ne mondjunk, ráférne egy kis ráncfelvarrás.

- Valóban, nagyon rossz állapotban van. Nem szabad elfelejteni, a létesítmény nem a mienk, hanem béreljük, viszont mi tartjuk fent. A gyepszőnyeget mindenképpen mielőbb ki kell cserélni, fedett lelátókra van szükség, hogy a szurkolóink rossz időben is normális körülmények között nézhessék a meccseket. Nincs VIP-részleg, nem tudjuk kihozni a reménybeli szponzorokat a mérkőzésekre, mert egyszerűen nincs hova leültetni őket. Ezen mind változtatnunk kell, ezzel kapcsolatosan is folytatunk tárgyalásokat a labdarúgó szövetséggel és az illetékes államtitkársággal.

- Nem tart attól, ha most néhány százmillióból, állami segítséggel felújítják a jelenlegi stadiont, végleg lemondhatunk az új építéséről?

- Nem mondunk le róla, de az biztosnak látszik, hogy néhány éven belül nincs rá reális esély.Viszont játszanunk addig is kell valahol.

- Hallom, hogy rengeteget van kint a stadionban. Ön milyen klubtulajdonos, bejár az öltözőbe és magyaráz?

- Nem. És más minőségemben is csak akkor mentem be az öltözőbe, ha a vezetőedző úgy látta, hogy szükség lehet ott rám. Klubtulajként eddig egyszer jártam az öltözőben, a Nagykanizsa elleni meccs előtt, de csak azért, hogy elmondjam, mennyi prémiumra számíthatnak, ha nyernek. Sajnos nem éltek vele.

- Mikor mondaná azt, hogy elég az egészből, s ebből már nem kér?

- Azt nem mondom, hogy nem fordult már meg a fejemben, hogy elég volt,főleg egy olyan meccs után, amelyet mindenképpen be kellett volna húznunk, de ez csak tíz perc vagy egy fél óra, s az ember túlteszi magát rajta, s másnap már egy új nap kezdődik. Én pécsi vagyok, s ennek a klubnak az egyik legnagyobb szurkolója, úgyhogy nem tudok elképzelni ilyen helyzetet.

Máté Balázs - Fotó: Löffler Péter