A régészet mozaikjáték

2009. augusztus 15. szombat 19:27

A régészet mozaikjáték
Az elmúlt évtizedek szinte valamennyi fontosabb pécsi ásatásán dolgozott a már nyugdíjas Kárpáti Gábor. A prágai egyetemen végzett szakember szerint az EKF keretén belül sokkal nagyobb hangsúlyt kaphatott volna a város történelmi múltja. Tékozlásnak tartja, hogy a jelenleg zajló nagyobb pécsi ásatásokon mellőzik a megyei régészek szaktudását és helyismeretét.

- Kevés gyermek álmodik arról, hogy régész válik belőle. Ön miért választotta ezt a szakmát?
- Mindig is régész szerettem volna lenni, s talán onnan ered a vonzalom, hogy nagyapámnak nagyon jó könyvtára volt. Különböző történelmi tárgyú, képes atlaszokat  lapozgathattam. Adódott volna más út is, hiszen mindenki úgy hitte, zenész válik belőlem, mert nagyon jól hegedültem - ez viszont meg sem fordult a fejemben. A prágai egyetemi ösztöndíjat a szerencsének köszönhetem, 1700 jelentkezőből egy diák kaphatta meg a lehetőséget, s az is biztos, hogy ezer diák velem azonos képességű volt. Csak jelzem, Komlón akkoriban "Jó szerencsét!" volt a köszöntés, így az ösztöndíjhoz szükséges vizsgámon, az ELTE-n én is így köszöntem a bíráló bizottságnak.

Névjegy

Kárpáti Gábor 1943-ban született Komlón, az ottani Kun Béla Gimnázium elvégzése után ösztöndíjasként az 1348-ban alapított prágai Károly Egyetem régészeti szakán szerzett diplomát 1969-ben.
Az akkori Csehszlovákiából rögtön Pécsre került, s a megyei múzeumnál helyezkedett el. A múzeumi állást később Kígyós Sándor invitálására pécsváradira cseréli fel, a kisváros művelődési házában dolgozik népművelőként 1972 és 1973 között. Az alig másfél éves kitérő után ismételten a Baranya Megyei Múzeumnál vállalt munkát, itt újra régészként dolgozott, 2004-be vonult nyugdíjba.

- Milyen fontosabb munkái voltak az elmúlt években?
- Prágai ösztöndíjasként a szláv régészettel kellett foglalkoznom, de ez hazánkban nem létezik, így Pécsett, hazatértemkor, az 1970-ben elinduló üreg-, és pincefeltárások munkálataiban vettem részt. Ennek lett eredménye, hogy a városban közel ötszáz helyen ástam, s a belvárosban szinte öt-hat méterenként rendelkezem valamilyen adattal Pécs múltjáról. Legfontosabb munkáim között van a pécsváradi bencés kolostor feltárása és a pécsi 14. századi karmelita kolostor megtalálása, amely az Irgalmas Rendi Kórház udvarán található, ám azt visszatemették. Sikerült megtalálni a Lenau-ház kertjében megbúvó Dominikánus kolostort is, melyet - bár tervezték - még nem mutattak be a nagyközönségnek. Memi pasa fürdőjének, illetve a ferences kolostor szentélyének ásatási munkáját is én vezettem, 1976-tól 1989-ig minden évben dolgoztam a Jakab-hegyi Pálos kolostor feltárásán is.

- Most viszont a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat emberei dolgozhatnak elsősorban Pécsett. Hogyan éli meg, hogy minden munkát a KÖSZ visz el?
- Az Ágoston-téren jelenleg is dolgoznak munkatársaik, s ugyan az ottani kolostor feltárását évekkel ezelőtt én végeztem, és dokumentáltam, mégsem hívtak meg. De a Széchenyi téren is csupán morzsákat kaptak a megyei szakemberek: csak a gázvezeték nyomvonalában dolgozhatnak. Hogy mit érzek? Felháborító, ami történik, hiszen elméletileg a szabad verseny korszakát éljük, a KÖSZ azonban monopolhelyzetbe került egy miniszteri rendeletnek köszönhetően, úgy, hogy ezzel közben az összes megyei múzeumot lenullázták. A múzeumokban rendelkezésre állnak a kutatók, a műhelyek, a raktárak, munkájukra viszont most nincs szükség. Csak azt kapják meg, amit véletlenül nem vett észre a KÖSZ... Kiemelném viszont azt is, hogy a szolgálatnál szakképzett, jó régészek vannak, de helyismerettel természetszerűleg nem rendelkezhetnek. Azzal vigasztalom magam, hogy nyugdíjas vagyok, bár a kollégáimon látom, nagyon elkeseredettek. Megjegyzem, a fenntartó megyei önkormányzat is harcolhatna azért, hogy legyen munkánk, hiszen másik három megyében már részben sikerrel jártak e téren az önkormányzatok.

- Van kedvenc korszaka, tárgycsoportja?
- A középkori kerámia- és üveganyagot ismerem és kedvelem leginkább, és azt hiszem, ehhez értek a legjobban. Igaz, elsősorban a Pécsről származó emlékekről mondhatom ezt el, hiszen egészen más egy sásdi vagy egy bakonyai kerámia, mint egy pécsi. Különösen örömteli volt számomra, hogy a Munkácsy Mihály utcában én találtam meg azt a Mátyás-korabeli reneszánsz fajanszműhelyt, illetve annak helyét, amely a budai építkezések befejezése utánt került Pécsre Budáról.

- Ön szerint a Európa Kulturális Fővárosa-programban kellő hangsúlyt kap a város történelme?
- Pannónia legnagyobb római fürdője a Kereskedők Házában látogatható, a Római Udvar alatt egy gazdag római polgár lakóházának fürdője viszont nem. Sokan nem tudják, hogy a Rákóczi úton, a volt MATÁV-központ alatt római épület-, és szoboralap-maradványok találhatóak, s itt lehetett Sopianae egykori fóruma - ezt is meg lehetne tekinteni -, de az emlékek nem látogathatóak. Az ottani fórum meglétét igazolhatja a vele szemben, a Rákóczi út másik oldalán tavaly megtalált római bazilika is. Mindenesetre az EKF-ben ezen emlékek bemutatása nem szerepel, de még táblák sem jelzik meglétüket... Jól illeszkedhetne a programba például az Ifjúsági Ház melletti romok bemutatása is, és sorolhatnám tovább. Talán azért maradt ki mindez az EKF-ből, mert a régészéket, a történészeket be sem vonták a programba. Emiatt fordulhatott elő, hogy bár a Szent Bertalan templom helye 1939 óta ismert, mégis úgy tervezték közművezetékeket, hogy az átszelje a templom falát. Ugyan a nyomvonalat később módosították, ez az "apróság" mégis jól jellemzi a helyzetet.

- Mivel foglalkozik nyugdíjasként?
- Délelőttönként bejárok a múzeumba, ott olvasgatok. Tavaly még úgymond külsősként dolgoztam is, idén viszont már nincs munkám - azért az itteni kollégák megkérdeznek, és megmutatják min dolgoznak, hátha segíthetek. Két fiú unokám van, velük is sokat vagyok, s ha tehetem, zenét hallgatok.

B. M.