Amiből csak egy volt Baranyában: mindenhonnan tódult a nép a pécsi Állami Áruházba

2025. március 19. szerda 07:51

Amiből csak egy volt Baranyában: mindenhonnan tódult a nép a pécsi Állami Áruházba

Bár a Pécs Lexikon szerint 1950-ben nyitották meg Pécsett az Állami Áruházat, de ezt könnyűszerrel megcáfolhatjuk. Elég, ha a korabeli újságokat felütjük, abból tisztán kiolvasható.Már 1949. március 18-án arról adott hírt a Dunántúli Napló, hogy a városháza épületébe kerül az új kereskedelmi egység. Amire kevesen emlékezhetnek, de az már azért inkább követhető, hogy abból lett a Széchenyi tér közvetlen közelében évtizedekkel később a Centrum Áruház.

 

 

Ha egy nagy boltban rengeteg a hiánycikk, akkor az vagy csődöt jelent, vagy szocialista alapon működik tovább, mindenki határtalan örömére.

Ez utóbbi történt az Állami Áruházzal is, aminek alig akadt ellenlábasa a korabeli Pécsett. Ezért aztán a vonzó névre sem törekedtek a vezetők. Jó lesz az a népnek minden cirkalmas kiírás nélkül. Csak lódenkabát legyen, lópokróc meg bakancs, esetleg gumicsizma. Az sem baj, ha svájci sapkából akad színválaszték, mondjuk három: fekete, sötétkék, meg barna. Öltözködjenek a melósok szépen, egységesen.

Nagyon belehúztak

Egy korabeli rövidhír szerint nem csupán Baranya legnagyobb városában kezdték meg az építkezéseket. Még felsorolni is hosszú, melyik más települések voltak érintettek a fejlesztések során: Gyöngyös, Kaposvár, Kecskemét, Makó, Miskolc, Nagykanizsa, Ózd, Pápa, Szeged, Székesfehérvár, Szentes, Szolnok, valamint Szombathely lakosai érdeklődéssel kísérték a beruházásokat, 1949-ben, a harmadik negyedévben. De még film is készült Állami Áruház címmel. Latabár Kálmánnal, mint egyik nagyon fontos szereplővel, 1953-ban.

 

A cég igazgatósága értesítette Krancz Pál elvtárs polgármestert (így nevezték az illetőt a lapban!), hogy minden létező helyiségre igényt tartanak a földszinten.

Már fel is vették a kapcsolatot Magasépítési Tervező Intézet (METI) szakembereivel, az átalakítással kapcsolatban. A szakértőbizottság hamarosan a városba érkezik, helyszíni szemlén állapítva meg a munkálatok alapvető szempontjait.

A hosszú utcafronti részt ekkor Kossuth Lajos utcának nevezték, előtte meg utána Király néven emlegették a városlakók, hogy mindenki tudja hova elhelyezni a szocialista kereskedelmi újdonságot.

Egy későbbi, 1949. június 9-én megjelent lapszámban már szeptember 12-ét jelölték meg a nyitás pontos idejeként. A kőművesek szorgosan bontottak, illetve építettek új falakat, mert az volt a cél, hogy egyetlen, egybefolyó teret alakítsanak ki a régi, elaprózódott boltszerkezet helyett.

A várva-várt nap 1949. december 6-án érkezett el. Ekkor hatalma tömeg várta a legnagyobb vidéki áruház ünnepélyes kapunyitását.

Már az első napon hatalmas, 200 000 forintos forgalmat értek el a kereskedők. Senki ne feledje, egyetlen újság ára 50 fillére rúgott! Tehát olyan, mintha 400 000 lapot vettek volna meg. Az pedig mai értéken legalább 275 forint darabonként, de nem előfizetve. Tehát felszorozva, 110 millió, ez még úgy is igaz, ha nem mindennek egyenletesen változott az értéke az évtizedek során.


Az Államiból lett a Centrum Áruház nevű egység, de addig még másfél évtizednél is hosszabb ideig álltak sorban a vevők a pénztáraknál. Meg a szemfelszedőnél, mert olyan is akadt ám. Idősebb hölgyek meg urak még emlékezhetnek rá, oda lehetett hordani a felfutott nylonharisnyákat „felújításra". Azt követően az is, meg minden elköltözött onnan új helyére. Ma már mindkét régi típusú nagyáruház (ami tulajdonképpen egynek is nevezhető) csupán az emlékekben él.

Helyettük éttermek, borozók várják azokat, akik szórakozni, enni, netán inni vágynak manapság a belvárosban, vagyis a vármegyeszékhely egyik legértékesebb helyszínén.

Pucz Péter - Fotók: Laufer László (archív)