- Már gyermekkorában is a számok játszották a főszerepet, vagy csak később gondolta úgy, hogy matematikai képességeiből a lehető legtöbbet megpróbálja kihozni egyszer?
- Hiszi vagy sem, alapvetően humán beállítottságú gyerek voltam: sokkal inkább vonzott a történelem, a társadalomtudomány, mint a matematika. Amikor azonban a pályaválasztásra került a sor, döntenie kellett a családnak: mivel pedagógusokból már akkor is túltermelés volt, kézenfekvő megoldást jelentett a pesti közgazdaság-tudományi egyetemre felvételizni. Mindezt folytattam a pécsi kihelyezett tagozaton, s mondhatom: nagyon megtetszett a szakma, a közeg, így már nem is fordultam volna ismét a humán tudományok irányába.

- Mi volt olyan vonzó a gazdaság kutatásában? A szocializmus nem arról volt híres, hogy szárnyakat adott volna az újszerű, vagy éppen reális gondolatoknak e téren.
- Ez talán a legátfogóbb tudomány, hiszen a társadalom egyik alrendszere a gazdaság, miközben a matematika és a statisztika is elengedhetetlenül fontos részét képezi. Én éppen ez utóbbiakkal foglalkoztam a nyolcvanas évek végéig, nehogy a társadalmi-gazdasági okfejtéseim miatt kössenek belém.

- Azért szerencsés, hiszen kikerült az amerikai Princeton Egyetemre is...
- Amikor kijutottam, 1988-at írtunk, és a Soros Alapítvány révén kaptam lehetőséget. Annak idején ugyan már kezdett lazulni a diktatúra, de ahhoz valóban kapcsolat kellett, hogy egy egész évig maradhassak; szerencsére levelezésben voltam a Princeton egyik professzorával. Kikerülve pedig valósággal kinyílt előttem a tudományos világ. Rájöttem, mindaz, amit addig otthon tanultam, édeskevés. Lesarkítva mondhatom, ma is abból az egy esztendőből élek, amit 1989-ig ott töltöttem.

- A rendszerváltás szele ezek szerint közvetve, külföldön érintette csak?
- Mivel alapvetően mindig kissé ellenzékinek gondoltak, gyorsan megtaláltak a rendszerváltás akkori kezdeményezői már 1988 elején is. Lelkesen segítettem a

szamizdat újságok terjesztését, ott voltam a Jurta-összejöveteleken, Lakitelekre pedig csak az amerikai egyetemi látogatás miatt nem jutottam el; egyszóval magam is drukkoltam a változásért.

- Megérte?
- Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyors lesz az átmenet. Én magam azonban bíztam a teljes megtisztulásban, s magam is euforikus állapotba kerültem a váltás hajrájában. Sajnos azonban nem történt meg az a rendszerváltás, az a politikai megújhodás, amire szükség lett volna: a korábbi garnitúra megmaradt az üzleti világban, majd négy év után visszakerült a politikába is - ez utóbbi még 1992-ben is hihetetlennek tűnt. Az eltelt húsz év megmutatta nekem: igazából nemcsak a politikai közeg, de az államapparátus, az intézményrendszer és a társadalom egésze változatlan maradt, ez pedig a jövőre nézve sem ad túl sok biztató jelet. Meg voltam róla győződve: ha Magyarország megkapja az esélyt a demokratikus, új, tiszta viszonyok kiépítésére, szélsebesen felzárkózik Nyugat-Európához, ahonnan csak az orosz megszállás miatt szakadt ki. Ma már világosan látom, nem így van: hiába a szabad piacgazdaság és a parlamenti demokrácia, az alapvető létviszony, az emberek közötti kapcsolat és a politika ugyanúgy működik, mint a váltás előtt. Azt kell hinnem, bármilyen rendszer van Magyarországon, az emberek a saját képükre gyúrják a környezetet: minél közelebb kerülni a hatalomhoz, ügyeskedni, kiskapukat keresni - mind-mind valami régi beidegződésen alapulnak. Azt hittem, segíteni fog egy rendszerváltás mindezen, de csalódnom kellett.

- Mégis elfogadta a jobboldal felkérését a 2006-os önkormányzati választások előtt. Az emberek nagy többséggel kérték fel képviselőnek, mégis búcsút intett a Városházának.
- Bíztam benne, hogy a pécsi közgyűlésben érdemben tudok javaslatokat tenni, szakmai segítségemre igényt tartanak, módosító elképzeléseimet magukénak érzik majd a városvezetők. Másfél évig tartott a szélmalomharc, s nem egyszer saját frakciómmal sem voltam egy állásponton; az lett a vége, hogy átadtam helyemet másnak, mert azzal szembesültem, hogy a mi politikánkban, itt kicsiben sem igen van helye szakmai érveknek; velem pedig nem lehet "bótolni".

- Ha felkérnék, vállalna még politikai szerepet?
- Szakmai hozzáértésemet bármikor szívesen felajánlom, s nem is kell ehhez képviselőnek lennem. Ahol az elképzeléseimet elfogadják, ott számíthatnak is rám.

- Marad tehát egyelőre a kutatás és az oktatás - de hogyan tovább a szekszárdi intézetigazgatói székből?
- Több lehetőséget kaptam Pécsett, így ősztől elhagyom Szekszárdot: egyetemi tanári főállásra cserélem az intézetigazgatóit és főigazgató-helyettesit, hiszen ott már közel sincs annyi kihívás, mint korábban. Tisztségem nem lesz itt, de ennek is van racionális alapja: szakmailag ezt találom jobb választásnak, nem szeretem a vezető beosztású, bürokratikus munkákat.

- S, talán kedvteléseire is több idő jut így...
- Igyekszem többet lenni a családommal, no meg a szőlőbirtokomban foglalatoskodom többet. Kell is, hiszen a jó bor nagy gondoskodást igényel. Emellett majd a zongoratudásom csiszolására is szeretnék több időt szakítani: a zene ugyanis nagy szolgálatot tesz kikapcsolódás idején.

Kép és szöveg: Korb Zoltán