Nemcsak a jég, az örökmozgó térkövek miatt is balesetveszélyes a Kossuth tér

2025. január 23. csütörtök 08:31

Nemcsak a jég, az örökmozgó térkövek miatt is balesetveszélyes a Kossuth tér

„Amit raktak délig, leomlott estére" - tudhatjuk a Kőmíves Kelemenné című népballadából. Mindez már évek óta valóság Pécsett, a belvárosban, a Kossuth téri járókövekkel: reménytelenül mozognak még zimankó idején is, pedig ilyenkor a fagyott csapadék kitölti a réseket. Ha majd újra kisüt a Nap, mindez még feltűnőbb lesz, ráadásul veszélyes a bokára, esztétikailag meg bosszantóan csúnya, igénytelenséget sugall. Eddig több javítási kísérlet is balul sült el.

 

Kelemen mester asszonyának versezete esetében legalább három dimenzióról volt szól.

Itt ellenben, a Kossuth tér nyugati oldalán, az Irgalmasok utcájánál, a mélygarázs kijárati ágán gyakorlatilag két kiterjedésben sem jött még össze a hatékony reparálás.

A gyalogosok által talán leggyakrabban használt pécsi járdán naponta legkevesebb tízezer ember sétál el. Ennél jobban már nehéz szem elé kerülni, valakik azonban a városházán, vagy annak valamelyik cégénél még nem észlelték a csúfságot. Pedig nem egy kődarabról van szó, hanem legalább százról.

A legizgalmasabb annak a darabnak a története, ami egyszer, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, az ott működő pénzintézet előtt átlósan kettétört. De a csere helyett érkezett a kontár bábfilmes figura, Mekk Elek szaktársa, aki valamilyen útépítő csirizzel a renitens építőanyagot visszaragasztotta. Tartott mindez hónapokig, de a megoldás nem jött be, megint „kotyog" az a rész, hirdetve a nemtörődömséget.

Persze, a végeredményt lehetett sejteni úgy is, ha valaki nem járt építészeti egyetemre, csak józan ésszel nézte az események menetét.

Régebben, a „kommunista" világban létezett egy csodálatos mondás, ami így szólt: „Elvtársak, ami nem megy, azt ne erőltessük, de próbáljuk meg még egyszer!". Talán itt lenne az ideje nekiveselkedni, mert ennyit esetleg megérdemelnének a városi polgárok.

Kikandikál a múlt


Pécs város múltjáról lehet adatokat szerezni múzeumokból, könyvtárakból, levéltárakból is. Mégis a legegyszerűbb, ha valaki elsétál a Megyeri térre, ami egykoron, a pártállam idején Kun Béla térként vált ismertté. Ott valaha piac is működött, most hatalmas parkolóként használják az autósok. A bitumen azonban erősen „megkopott" az évtizedek alatt. Ezért már nem kikacsint, hanem kibámul az öreg, eredeti macskakő, mint korábbi réteg. Szépen, ívesen lerakva, ahogyan az illett. Mindez az „antik" szép időket idézi meg, miközben felújításért üvölt, ha már a kiáltást eddig senki sem hallotta meg. Tény, hogy a helyszín nem balesetveszélyes, de esztétikailag szégyenfoltként lehetne leírni.

Ismerve az átfutási időszakokat, amennyiben most nekiugranak megszervezni a „hatalmas"felújítást, a tavaszi turistaszezonra végezhetnek is feladattal a kiválasztottak.

Nem sokkal, csak kicsivel lenne nagyobb munka, ha megoldanák, hogy valaki kijavítsa a Citrom utca árkádja után lévő szobor talapzatát is, aminek négy sarka legalább öt éve törött.

Igaz, a német testvárosunk adta ajándékba, vagyis az állagmegőrzést is átvállalhatnák tőlünk. Fontos tudni, miszerint egy művészeti alkotás esetében a beavatkozás engedélyköteles az alkotó jogot védve, de aki nem kér ilyet, az biztosan nem sért szabályt. Csupán bizonyítja slendrián lelkületét.

Kissé távolabb, a 48-as téren, az '56-os emlékmű talapzata is megindult a bomlás útján. Az északi részén már két építőelem vált le a műről, de van ott még olyan gránit, ami eltávolodhat a kompozíciótól, új értelmet adva az értelmetlen enyészetnek. Miközben pár tízezer forintot vinne el az állagmegőrzés, ami elsőre sem reménytelen kihívás egy hozzáértőnek.

A lista cseppet sem teljes, csupán pár önkényes kiragadás azon „sebhelyek" közül, amik minden Pécset szerető számára fájó pontok a történelmi belvárosban.

 

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter