Nemcsak a jég, az örökmozgó térkövek miatt is balesetveszélyes a Kossuth tér

„Amit raktak délig, leomlott estére" - tudhatjuk a Kőmíves Kelemenné című népballadából. Mindez már évek óta valóság Pécsett, a belvárosban, a Kossuth téri járókövekkel: reménytelenül mozognak még zimankó idején is, pedig ilyenkor a fagyott csapadék kitölti a réseket. Ha majd újra kisüt a Nap, mindez még feltűnőbb lesz, ráadásul veszélyes a bokára, esztétikailag meg bosszantóan csúnya, igénytelenséget sugall. Eddig több javítási kísérlet is balul sült el.

Kelemen mester asszonyának versezete esetében legalább három dimenzióról volt szól.

Itt ellenben, a Kossuth tér nyugati oldalán, az Irgalmasok utcájánál, a mélygarázs kijárati ágán gyakorlatilag két kiterjedésben sem jött még össze a hatékony reparálás.

A gyalogosok által talán leggyakrabban használt pécsi járdán naponta legkevesebb tízezer ember sétál el. Ennél jobban már nehéz szem elé kerülni, valakik azonban a városházán, vagy annak valamelyik cégénél még nem észlelték a csúfságot. Pedig nem egy kődarabról van szó, hanem legalább százról.

A legizgalmasabb annak a darabnak a története, ami egyszer, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, az ott működő pénzintézet előtt átlósan kettétört. De a csere helyett érkezett a kontár bábfilmes figura, Mekk Elek szaktársa, aki valamilyen útépítő csirizzel a renitens építőanyagot visszaragasztotta. Tartott mindez hónapokig, de a megoldás nem jött be, megint „kotyog" az a rész, hirdetve a nemtörődömséget.

Persze, a végeredményt lehetett sejteni úgy is, ha valaki nem járt építészeti egyetemre, csak józan ésszel nézte az események menetét.

Régebben, a „kommunista" világban létezett egy csodálatos mondás, ami így szólt: „Elvtársak, ami nem megy, azt ne erőltessük, de próbáljuk meg még egyszer!". Talán itt lenne az ideje nekiveselkedni, mert ennyit esetleg megérdemelnének a városi polgárok.

Ismerve az átfutási időszakokat, amennyiben most nekiugranak megszervezni a „hatalmas"felújítást, a tavaszi turistaszezonra végezhetnek is feladattal a kiválasztottak.

Nem sokkal, csak kicsivel lenne nagyobb munka, ha megoldanák, hogy valaki kijavítsa a Citrom utca árkádja után lévő szobor talapzatát is, aminek négy sarka legalább öt éve törött.

Igaz, a német testvárosunk adta ajándékba, vagyis az állagmegőrzést is átvállalhatnák tőlünk. Fontos tudni, miszerint egy művészeti alkotás esetében a beavatkozás engedélyköteles az alkotó jogot védve, de aki nem kér ilyet, az biztosan nem sért szabályt. Csupán bizonyítja slendrián lelkületét.

Kissé távolabb, a 48-as téren, az '56-os emlékmű talapzata is megindult a bomlás útján. Az északi részén már két építőelem vált le a műről, de van ott még olyan gránit, ami eltávolodhat a kompozíciótól, új értelmet adva az értelmetlen enyészetnek. Miközben pár tízezer forintot vinne el az állagmegőrzés, ami elsőre sem reménytelen kihívás egy hozzáértőnek.

A lista cseppet sem teljes, csupán pár önkényes kiragadás azon „sebhelyek" közül, amik minden Pécset szerető számára fájó pontok a történelmi belvárosban.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter