Pécs Arcok - Hamar Zsolt: "Nem vagyok tüke, sőt..."

2008. április 18. péntek 20:31

Pécs Arcok - Hamar Zsolt:

- Karmesternek lenni nem átlagos foglalkozás.
- Zongorázni hatévesen kezdtem, de utána a zeneszerzés irányába indultam el. Bár nagybátyám is karmester, nem gondoltam rá, hogy nekem is ezt a pályát kellene választanom. Huszonéves koromban azonban írtam egy - nem könnyen előadható - művet, s mivel vezénylését senki nem vállalta, nekem kellett kiállnom a pódiumra. A hangverseny után a tanáraim nem a darabot, hanem a dirigálást dicsérték elsősorban. Ekkor eldőlt a dolog, tíz évig nem is írtam semmit. Az elmúlt egy-két évben viszont ismét nekifogtam, s ebben nem kis szerepe van annak a szeretetnek, biztatásnak, amit kollégáimtól és a pécsi közönségtől kaptam.

- A Nemzeti Filharmonikusokat hagyta ott azért, hogy Pécsett dolgozhasson.
- Nem vagyok tüke, sőt. Bevallom, 1998-ban jártam először Pécsett. Bár korábban barátaimtól sokat hallottam arról, hogy ez egy különleges hangulatú város, melyet mindenképpen látni kell, először mégis a hivatásom hozott ide: a szimfonikus zenekar meghívására érkeztem. De ez első látásra szerelem volt. Egyrészt a zenekar, másrészt a város és köztem - s amikor később felkértek a pécsiek, rögtön igent mondtam.

Névjegy

A Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója, vezető karmestere 1968-ban született. Hamar Zsolt tanulmányait a Bartók Béla Konzervatóriumban, majd a Zeneakadémián végzi, ahol a neves zeneszerző, Pertovics Emil, illetve kiváló karmesterek - Lukács Ervin és Gál Tamás - a mesterei. 1995-ben kiváló eredménnyel diplomázik, majd ugyanebben az évben második lesz a Magyar Televízió 8. Nemzetközi Karmesterversenyén.
Két évvel később a Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyén ér el első helyezést, 1999-ben pedig egy másik - Trentóban rendezett - nemzetközi megmérettetésen lesz első. Szinte az összes magyar szimfonikus zenekart dirigálta már, rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban.
Kocsis Zoltán javaslatára 97-ben a Nemzeti Filharmonikusok első állandó karmesterévé nevezik ki, innen érkezik a Pécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a Pannon Filharmonikusok elődjéhez - karmesteri és művészeti igazgatói állást tölt be.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével két éve tüntették ki, korábban Liszt-díjjal is elismerték munkásságát. 2007-ben debütált a Zürichi Operában, a világ egyik legrangosabb operaházában, de más külföldi hangversenytermekben is vezényelt már.

- Azóta: pécsiség?
- Úgy gondolom, hogy bár nem vagyok idevalósi, mégis pécsivé váltam. Ezért is fájt az, ahogy az egyik, magas pozícióban lévő helyi politikus a közelmúltban kicsit gúnyosan megjegyezte: „Nahát, a külföldi művész is meglátogatja Pécset". Természetesen feltehető a kérdést: hogyan tudom így szolgálni a várost? De szerintem az a különös, hogy ha egy ilyen magas pozíciójú ember úgy gondolja, hogy Pécsért akkor tudja az ember a legtöbbet tenni, ha állandóan itthon van. 

- A Pannon Filharmonikusoknál 2003-ban indult el az új típusú munka, s immár rendszeresen fellépnek a budapesti Művészetek Palotájában is. 
- Sokan magukénak gondolják az EKF-et, s talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: Toller László polgármester - kvázi - előre bizalmat szavazott a zenekarnak akkor, mikor elindítottuk építkező munkánkat. Majd amikor az első eredmények is látszottak, úgy gondolhatta, hogy a kultúra valóban képviselheti a várost, kihúzhatja a gödörből, s talán érdemes belevágni a kulturális főváros programba is. Nekünk is jó néhány év kellett ahhoz, hogy versenyzőivé válhattunk az "enbéegyes" mezőnynek. Azért is küzdöttünk a rendszeres budapesti fellépésekért, hogy valóban igazi, és reális kritikát kapjunk, erre pedig csak a fővárosban van lehetőség. Írnak rólunk, s szerencsére minden hibánkat és erényünket pontosan jegyzik.

- Milyen, a jövőre vonatkozó tervei vannak Önnek, és a zenekarnak?
- A 2010-es esztendő meghatározza a munkánkat, de az azt követő év is, hiszen a pécsi szimfonikus muzsikálás kétszázadik évfordulóját ünnepeljük 2011-ben. Erre már most megkezdtük az előkészületeket. Előrehaladott állapotban van az a koncepció, amellyel egy újabb két évszázados zenélést útjára indíthatunk. Azt gondolom, hogy egy karmester, aki minden pillanatban mérlegre teszi a tudását, ne akarjon hosszútávra tervezni - mindig a következő hangversenynek kell jól sikerülnie. A szerződésem Pécsett 2011. május 30-ig szól, s hogy utána hogyan alakul az életem, nem tudom megmondani. A kapcsolat viszont, ha esetleg elmegyek, akkor sem szakadhat meg, hiszen immár magam is pécsivé váltam.

B. M. - Fotó: Bublik Róbert