Pécsi Arcok - Lipics Zsolt: "Pest soha nem vonzott"

2008. október 25. szombat 20:05

Pécsi Arcok - Lipics Zsolt:

- Mikor jutott el odáig, hogy kijelentette magában, színész lesz?
- Gyermekként abszolút nem járt ilyesmi a fejemben. Csak később - amikor a gimnáziumi éveim alatt többször nagyközönség előtt szerepeltettek, ünnepi beszédeket, verseket mondattak velem - jöttem rá, hogy ez az én világom. Harmadikos koromban viszont már tudtam, hogy a színművészetire fogok jelentkezni.

Névjegy

Lipics Zsolt élete negyvenkét évvel ezelőtt, Pécsett kezdődik. Az elemi után a Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizik, majd 1988-ban a Színház és Filmművészeti Főiskolán diplomáját is megszerzi.
Egy évig a szegedi társulatban, majd kilenc esztendőn át a kaposvári Csiky Gergely színházban szórakoztatja a nagyérdeműt. Tíz évvel ezelőtt "talált haza", s elmondása szerint már nem is vágyódik el soha a Pécsi Nemzeti Színházból.
A társulat legfoglalkoztatottabb, s egyben legnagyobb népszerűségnek örvendő művészei között tartják számon - az itteni évek alatt a legkülönbözőbb szerepek jutottak neki. Néhány évvel ezelőtt Szendrő-díjjal (2001) és a BAT Közönségdíjával (2005) is kitüntették. Fontosabb szerepei: Dosztojevszkij: Bűn és Bűnhődés - Raszkolnyikov, Gogol: A Revizor - Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij, Csáth Géza: A Janika - Pertics Jenő, Vajda Katalin: Anconai szerelmesek - Giovanni, cukrász. Mostanság - többek között - a Kölyökben Charlie Chaplin megformálójaként láthatjuk.

- A főiskola után nem került rögtön Pécsre - minek köszönhető, hogy mégis itt horgonyzott le?
- Öt helyről kaptam ajánlatot friss diplomásként, és az első évadomat a szegedi társulatnál töltöttem el. A sors hozta a kilenc évig tartó kaposvári folytatást. Itt éreztem meg, hogy igazából az én helyem nem másutt, csakis Pécsett van. Egyrészt a családom is ide köt, másrészt a város kulturális élete is vonzó számomra, nem utolsósorban én is pécsi vagyok - így elég indok van a maradásra.

- A Nemzetiben a legkülönbözőbb szerepekben láthattuk eddig. Lenne olyan karakter, amelyet nem szívesen játszana el? Uram bocsá, visszautasítana?
- A mai színházi világban már nem utasíthatja vissza a színész a szerepeket - amit rám osztanak, azt eljátszom tudásom szerint. Vannak szerepálmaim, ezekről azonban nem beszélek. Vagy megtalálnak, vagy nem.

- A nézők nagy része pozitívan ítéli meg alakításait. Akadnak kritikusai is?
- Mindig is szívesen veszem az érdemi kritikákat, legyenek akár pozitívak akár negatívak. Szerencsére előbbiek adják a többséget, ugyanakkor az előbbre vivő javaslatoknak, megjegyzéseknek is igyekszem megfelelni. Egyedül azt viselem el nehezen, ha a kritika teljességgel alaptalan és öncélú.

- Pestről a színészvilág sokszor úgy beszél, mint a lehetőségek központjáról. Gondolt arra, hogy elszerződik?
- Soha. Nem vonz Budapest, még ha valóban több is ott a lehetőség. Olykor kapok felkérést, mint nemrégiben a Barátok Közt című szappanoperában, de a főváros nem az én világom. Az a véleményem ugyanis, hogy édes mindegy, vidéken, vagy Pesten játszik az ember, a hangsúly a folyamatos lehetőségeken van.

- Nemcsak színészként van jelen a pécsi kulturális életben, hanem internetes honlapokat is készít, felel értük.
- Egy barátom indíttatására kezdtem komolyabban foglalkozni a számítástechnikával. Az internet korszakának kezdetén, immár pécsi színészként éreztem szükségét, hogy saját weboldala legyen a pécsi nemzetinek. Egy ekkora intézménynek, ahogy a Pannon Filharmonikusoknak és a Harmadik Színháznak is, szüksége van egy naprakész honlapra, amelyen közvetlen kapcsolatban lehet a közönségével.

- Talán eljátszott már a gondolattal, mit csinál majd, ha már nem a színpadon áll. Maradna a színháznál például rendezőként?
- Inkább teljesen a színfalak mögé húzódnék, hiszen a marketing-feladatok elvégzésébe már most is be-besegítek. Ennyire előre persze azért ma még nem tekintek, egyelőre teljes mellszélességgel a színészet köti le a gondolataimat, remélem még jó ideig számítanak is rám e téren.

Korb Zoltán - Fotó: Balikó Gergő