Pécsi Arcok - Krippl Zoltán: "Ez egy nehéz ipar"

- Mindig is Pécsett élt?
- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek során nemcsak néztem, hanem láttam is. Annak nagyon örülök, hogy európai vagyok, hiszen másnak kontinenseket kell utaznia, hogy lássa Krakkót, Velencét, vagy Dubrovnikot. Szeretek olvasni, a történelmi dokumentumoktól a prózán át a versig mindent. Napi tíz órát dolgozom, így olvasásra esténként úgy másfél óra jut, a hétvége felé pedig már egyre kevesebb erőm van rá - de hiányzik, ha nem tehetem meg.

- Jogász végzettségű, de mintha a bölcsészet közelebb állna önhöz.
- Matematika tagozatos iskolába jártam, így mindent megszámolok, még azt is, hogy mennyit olvastam: egy évben biztosan van tízezer oldal. Édesapám azt szerette volna, ha mérnök válik belőlem, de hát akkor lázadó korszakomban voltam, így nem ezt az irányt választottam. A bölcsészetnél viszont konkrétabbnak tűnt a jogi pálya, ezért is jelentkeztem a pécsi egyetem jogi karára.

- Nagyon fiatalon lett polgármester.
- Az ellenzéki mozgalmakba 1987-ben kapcsolódtam be, tagja is lettem az SZDSZ-nek, de 1989 tavaszán kiszálltam a történetből. Akkor már megérkeztek azok, akik érezték a hatalom szagát, és sejtették, hogy mindebből pénzt is csinálhatnak. Az év őszén viszont megkeresett a koalíciós szövetség - akkor az SZDSZ és a Fidesz még együtt volt -, azt tudakolva, elvállalnám-e a polgármesterséget. Erős érv volt, hogy egy ilyen kérésre nemet mondani, elmebetegség - persze igent mondani is az... Ez csak később vált számomra bizonyossá, így a ciklus lejárta után más pályát kerestem.

- Nem gondol tehát arra, hogy visszatér a politikába.
- Az ember ne mondja azt soha, hogy vége. Az biztos, hogy nem akarok választott pozíciót, s többé nem szeretnék a politikából élni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem segítenék, ha kíváncsiak lennének a véleményemre. Az a baj a mai politikával, hogy finoman szólva is nem nagyon szókimondó, inkább szavazatoptimalizáló. Ez pedig kisebb-nagyobb bukásokhoz, válságokhoz vezet.

- Mi az, amit másképp, és mi az, amit ugyanúgy tenne, ha visszamehetne polgármestersége idejére?
- Nagyon örülök annak, hogy egy kicsit mediterránná tettük a belvárost azzal, hogy lezártuk a Király utcát. Így, most ki lehet ülni, betöltve kicsit az utcát élettel. Amit még pozitívan értékelek, az az, hogy nem adósítottuk el Pécset, annyi adóssággal adtuk tovább, amennyivel mi is megkaptuk. Azt viszont sajnos nem láttam, s ez hiba volt, hogy a magánépítkezések ennyire beindulnak, így hagytuk, hogy a környező települések „nyeljék le" Pécs jómódú lakosságát. És már mi sem költöttünk eleget az utakra...

- Részt vett a dél-dunántúli régió legnagyobb foglalkoztatója, az Elcoteq pécsi letelepedésében.
- Annak idején a kereskedelmi kamaránál dolgoztam, s ott találkoztam a cég finn vezetőjével, aki egy aktatáskával a kezében jelentette be: háromezer embert foglalkoztató gyárat akar Magyarországon alapítani. Persze, minden segítséget megadtunk, s e kapcsolat útján kerültem én is a céghez. De látni kell, hogy ez egy „nehéz" ipar, hiszen ki vagyunk téve a szezonális és a piaci hullámzásnak. A hullámok azonban sokkal sűrűbbek, mint például az autóiparban, vagy a repülőgépgyártásnál, ami rengeteg konfliktussal jár. A feszültséget nem mindenki kezeli jól, s ez az alsóbb szinteken csapódik le leginkább.

- Mint volt polgármester, hogyan látja az EKF-projektet?
- Lesz egy olyan hozadéka, amellyel ma nem igazán számolunk. Ugyanis több olyan infrastrukturális beruházás is megvalósul, amelyekre soha, vagy belátható időn belül nem került volna sor. Ezek, az úthálózathoz kötött fejlesztések a város kereskedelmi regionális szerepét fogják erősíteni, aminek köszönhetően nagyon sok cég jöhet ide. Mindenesetre úgy tűnik, hogy 2010-ben éppen az építkezések közepén leszünk, így idegesen és a kudarc érzésével telítve fogadjuk majd a hozzánk érkező vendégeket.

Kép és szöveg: B. M.