Pécsi Arcok - Garadnay Balázs: "Az igehirdetés nem magunk hirdetése"

2008. október 10. péntek 20:19

Pécsi Arcok - Garadnay Balázs:

- A papokra ki-ki világszemlélete szerint másként tekint. Összefoglalná röviden, hogy melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek a szolgálat ellátásához?
- Jézus hívta meg és küldte minden emberhez az apostolait, hogy elvigyék világszerte az általa hozott Örömhírt. Tanítani küldte őket és tanulságot tenni, ennek a szeretet üzenetnek a tarthatóságáról. Mi, ma élő papok is az ő meghívására és küldetése nyomán teljesítjük szolgálatunkat, ami ma is ugyanaz, mint korábban: hírül adni mindenkinek Isten jóságát, emberszeretetét, és ami ebből fakad - azaz, hogy az embernek nagyszerű lehetőségei vannak az élet örök értékeinek megragadására. Ugyanakkor nem a magunk elképzeléseit hirdetjük. Krisztus ugyanis apostolaitól is azt kívánta, hogy az Ő tanítványaivá tegyék az embereket. Az igehirdetés tehát nem a magunk meghirdetése, és nem is maradhat emberi síkon, hiszen a teremtő Isten örök életre szóló meghívását akarja az emberek elé tárni.

Névjegy

Garadnay Balázs 1956-ban, Pécsett látja meg a napvilágot, s ő, valamint közeli családtagjai is a mai napig a városban élnek. A zeneiskolai tanulmányait is Pécsett kezdi, majd Esztergomba, a Ferences Gimnáziumba kerül, ahol tovább folytatja orgona- és karvezetői tanulmányait.
Következik a fővárosi Hittudományi Akadémia, majd 1979-ben Pécsett pappá szentelik. Kezdetben Olaszban, Pécs-Gyárvárosban, és a Belvárosban káplán. A nyolcvanas évek végén egyházmegyei zeneigazgatóvá; a pécsi Kántorképző igazgatójává nevezik ki. A rendszerváltástól egészen 1996-ig Báthory László atyával együtt a Püspöki Énekiskola megszervezése és vezetése a feladata. Ez idő tájt már a Papnevelő Intézet lelkivezetői tisztségét is ellátja, valamint a Hittudományi Főiskola adjunktusaként tanít.
1997-2003-ig a Pécs-Kertvárosi templom plébánosa, majd 2003-tól a pécsi Székesegyház kanonok-plébánosa, és a püspök általános helynöke.

- Sokan azt hiszik, hogy a papok dolga csak az imádkozás és az istentiszteletek celebrálása. Mi az igazi hivatása egy lelkipásztornak?
- Életünk több annál, mint aminek látszik. Nekünk a szem számára láthatatlan, de valóságos világot kell megismernünk, és megismertetnünk másokkal. Elkötelezettségünk nem azt jelenti, hogy egész nap csak imádkozunk, és azt sem, hogy megfeledkezhetnénk erről a világról, amit Isten jónak és csodaszépnek alkotott, hanem azt, hogy a maga területén mindenki megkísérli a bűn okozta torzulást kiigazítani, és jobbá tenni a világot. Ha van néhány ember, aki ezt komolyan veszi, ők már kibillenthetik a világot a tehetetlenség mélypontjáról. S ha egyre több ember gondolná úgy, hogy a szeretet szálain keresztül tartozzunk össze, és megtapasztalná a jóindulat és jóhiszeműség boldogságát, holnaptól nem rónánk fel annyit a hibákat és a bűnt, inkább azt keresnénk, miként tudnánk elhárítani a bajokat, és orvosolni a gonoszság okozta sebeket. Aki több talentumot kapott, annak nagyobb részt kell vállalnia a világ megjavításából - aki ismeri az isteni kinyilatkoztatást, annak nagyobb rálátása van Isten dolgaira - mi, papok, ezen ismereten túl azt a feladatot kaptuk, hogy az embereknek átadjuk azt az isteni ajándékot, amit Jézus hozott el a Földre, és amit az Egyházra hagyott: a szentségeket és a kinyilatkoztatást.

- Az Ön feladata is több azzal, hogy a papi hierarchián belül igen magas pozícióban van. A püspök helynökeként mit várnak el Öntől?
- A püspök helynökeként - túl azon, amivel a főpásztor megbíz, hogy a nevében megtegyem - az a feladatom, hogy a krisztusi üzenetnek ezt az előbb említett tisztaságát és áttekinthetőségét, önmagamon kezdve, papokban és hívekben szüntelenül tudatosítsam. Mert a kereszténység nem elméleti hovatartozás, hanem élet, s ha nem eszerint élünk, akkor mindaz, amit tudunk, inkább terhet fog jelenteni az Úr előtt, mint lehetőséget. Küldetésünk arra szólít minket, hogy az emberek útkeresését szolgáljuk: hogy azt az Isten Országát, amit Jézus elhozott, megtalálják. Egyszerűsítve mondhatjuk, hogy az embereket szolgáljuk, de nem az emberek elvárásait teljesítjük! Azzal ugyanis nem tennénk jót, ha elvilágiasodott szemléletükben erősítenénk meg őket. De azt kell alapul vennünk, ami ma az emberiség helyzete, nyomorúsága és ismeretanyaga. Ma sem különb a helyzet, mint az apostolok korában: úgy kell útnak indulnunk, mint nekik, sok esetben a nulláról kezdve elmondani az evangélium üzenetét. És a fogadtatás is hasonló az egykorihoz: aki nyitott szívvel hallgatja, az megérti, hogy mindez róla szól.

- A papok és az igaz hívők kapcsolata sem változott meg az évszázadok során?
- Együtt haladunk és segítjük egymást: pap a hívőt, hívő pedig a papot. És minden nap azzal az örömmel végezzük a szent liturgiát, hogy akik itt együtt vagyunk, egykor majd együtt fogjuk ünnepelni Isten dicsőségét az Ő színe előtt. Folyamatban létezünk, és úgy tekintünk egymásra, mint akik a testvéri közösségüket élik az örökkévalóságban, s amit már meg is kezdtünk e földi szakaszban. Az egyetlen közös Atya gyermekeiként együtt vágyódunk Haza, és egymást szeretetben támogatva segítjük a megérkezésben. És ez - minden gyöngeség ellenére is - csodálatossá teszi életünket.

Korb Zoltán - Fotó: Pécsi Egyházmegye