- Internetes fórumokat olvasgatva, vagy az utca emberét hallgatva meglehetősen vegyes ítéleteket hallani a nevéhez köthető épületekkel kapcsolatban. Mennyire érinti érzékenyen az építészt, ha munkájának eredményét szidják?

- El kell tűrni a negatív kritikákat is, még ha sokszor laikusok, hozzá nem értők szájából hangoznak is el. A maga idejében az Eiffel-tornyot közutálat övezte, s sokan gyűlölik mind a mai napig az ausztrálok közül a Sidney-i Operaház épületét is. Mégis mindkettő a városok egyedülálló szimbóluma. Az emberek olykor nehezen fogadják be azokat a létesítményeket, amelyek küllemükben meghaladják korukat. Lenyelem én, ha egyesek szídják a világörökségi helyszíneket, de bízom benne, hogy évek múlva elfogadja majd szinte mindenki. Nincs bennem sértődöttség vagy rossz érzés az Expo Center miatt sem, hiszen az az épület az előzetes céloknak tökéletesen megfelel. Hogy hanyag munkát végez a kivitelező, vagy nem tudják működtetni? Nos, azzal egy építésztervező nem tud mit kezdeni.

- Számított rá, hogy részt vehet egyszer egy, a világörökségi helyszínek és épületek megálmodásához kapcsolódó projektben?
- Igazából az építészeti hivatásra sem számítottam. A rajzművészet és a festészet állt közel hozzám, s családomban sem volt építész. Édesanyám tanácsára lett belőlem az aki, hiszen a képzőművészeti főiskola helyett az építészet irányába, a Műegyetemre "parancsolt". Az iskola elvégzése után pedig jött a mély víz: kilencezer házat kellett építeni a tiszai nagy árvíz miatt, s hat faluban nekem kellett intéznem szinte minden ezzel kapcsolatos feladatot. E kapcsán értem el első sikeremet, amikor megkaptam a szamoskéri templom tervezésének lehetőségét. Később a Pécsi Tervező Vállalatnál a panelházak építésében vettem részt, s ezt a nagy feladatot követték az egyéni elképzeléseim. Szerveződni kezdett ugyanis a pécsi főiskola. A lassanként itt kialakuló csapattal már volt számos nagyobb munkánk, mint amilyen az ókeresztény emlékek bemutathatóságának megteremtése is.

- A tervezés csapatmunka. Mennyire nyújt kimagaslót a pécsi társaság?
- Miután tíz évvel ezelőtt egyetemi szinten is akkreditálták az intézményt és mesteriskola is alakult, volt egy minőségi ugrás. Nálunk erős a gyakorlati és a művészeti képzés is, ráadásul a diákok igazi szakmai műhelyben sajátíthatják el a fogásokat. Az itteni csapatnak lehetősége van produkálni: megtervezték a saját alma materüket, munkáik megjelennek a városban, a közparkokban, a tereken. Meg tudjuk adni a felsőoktatás lényegét a maga összes pozitívumával.

- Mit emelne ki munkáik közül, melyeket tekint sikereseknek?
- Tudni kell, a mi építészeink az olcsóságot, a funkcionalitást, a letisztultságot helyezik előtérbe. Mi úgy véljük, nincs szükség felesleges csicsákra, feje tetejére állított házakra. Büszkék vagyunk a világörökségi helyszínekre, a Pollack rekonstrukciójára, vagy a Somogyi Pincészet alagút melletti épületére. A turistáknak tetszik a dzsámi harangtornya is, csak némely pécsi fanyalog miatta - pedig egyedülálló látványosságot alkottunk.

- A jövő?
- Egy több milliárdos új egyetemi épület megtervezésére pályázunk, de erről még nem szeretnék beszélni. A megújuló Régészeti Múzeum dokumentációjának elkészítését is nagy kihívásnak tartom, hiszen meg kell oldanunk az intézménynek a világörökségi helyszínek közé való beillesztését.

Kép és szöveg: Korb Zoltán