Pécsi Arcok - Horváth Orsolya, aki őskönyveket támaszt fel

- Feltételezem, nem óvodás korában döntötte el, hogy többszáz éves, málladozó dokumentumok megmentése lesz később a munkája.
- Azt akkor még nem, de egyértelmű volt, hogy - már csak a családi hagyomány folytatása miatt is - a művészeti pályán indulok el. Ugyan üres könyveket már gyermekkoromban is kötöttem, a Budapesti Művészeti Szakközépiskolában ragadott magával a könyvműves szakma, s alkalmam volt a könyvrestaurálást is megismerni. Ezt követően több évig a Baranya Megyei Levéltárban dolgoztam, s elvégeztem az országban csak egyetlen helyen, a Széchenyi Könyvtárban működő könyv- és papírrestaurátor képzést is. Ezzel végérvényesen belekerültem a könyvrestaurátorok szűk táborába.

- Húsz éve van a szakmában. Mi ad motivációt folyamatosan?
- A művészeti értékek megőrzése és a kreativitás együtt vannak jelen munkáimban. Egy-egy gyűjtő több száz éves könyvét, térképét vagy egy egyházi oklevél hibáit kijavítgatni igazi művészet ugyanis. Kis műhelyünk mindenki előtt nyitva áll, így új dolgokat is alkothatok: néha családi könyveket, díszes naptárakat, határidőnaplókat, vagy éppen Zsolnay-kerámiával díszített, bőrborítású albumot rendelnek tőlem. Újabban foglalkozásokat is szervezünk a Ferencesek utcájában lévő műhelyben, így a könyvkötészet művészetének alapjait egyre többekkel megismertethetem. Persze a legnagyobb lendületet mindig az adja, amikor egy-egy viseltes könyv, térkép szinte régi fényében pompázik a sok-sok munka után.

- A régi könyvek gyűjtése nem amolyan "újgazdag kötelező"?
- Nagyon kevés gyűjtő van, amit nyilván annak is betudhatunk, hogy a könyveket nem lehet úgy mutogatni az ismerősöknek, mint a festményeket, bútorokat vagy éppen szobrokat. Az mindenesetre tény, hogy azok, akiknek fontos az ódon könyv, megtalálnak akár Szombathelyről, Budapestről vagy Debrecenből is. Emellett az egyházmegyének is dolgoztunk már.

- Mire a legbüszkébb eddigi munkái, restaurációi közül?
- Egy nyomdai hibás, így különösen ritka, XVII. századi Misztótfalusi Biblia volt az egyik legkedvesebb feladatom. Ez egy egészen kis méretű kiadvány, s bár szerencsére túl sokat nem kellett rajta dolgoznom, egyedisége miatt közel került hozzám. Egyszer egy szintén hasonlóan öreg könyvet hoztak be, amelynek a borításában találtam meg egy 1500-as évekből való pergamendarabot, amelyen egy ciszterci zsoltárének volt.

- Pénzügyi válság, visszaszoruló luxus. Mennyire fél a jövőtől?
- Öt gyermeket nevelek férjemmel, s csak ez a műhely van nekünk, így kénytelen vagyok optimistán beszélni... Bízom benne, hogy a fanatikus gyűjtők ugyanannyi munkával látnak el, mint eddig. Az is sejthető ugyanakkor, hogy az ajándék könyvek, határidőnaplók, fotóalbumok megrendelése visszaesik. Én viszont máshoz nem értek. Ha nem megy, kénytelenek leszünk menni máshová, akár egy másik országba is...

Kép és szöveg: Korb Zoltán