- Honnan eredeztethető a színészet iránti, immáron több évtizedes vonzalma?
- Sárbogárdon születtem, s a település középiskolájában tanított Leszkovszki Albin, a hatvanas-hetvenes évek középiskolai színjátszásának apostola. Amikor én tagja lettem a Petőfi Színpadnak, az együttes már országosan ismert volt. Megnyerte például a „Ki Mit Tud?"-ot. Mivel a csapat folyamatosan változott - az érettségizők elmentek - újakra volt szükség. Nekem, ha jól emlékszem, a tanár úr szólt, hogy nincs-e kedvem beszállni. Volt, persze, hiszen vonzott a játék, a sok utazás lehetősége, a taps, de a sikerek

mellett a színpad világlátást, tágabb horinzontot, közös munkát, óriási élményeket és sok-sok szabadságot adott. Megtanította a fegyelmet, a koncentráló képességet és a munka tiszteletét is. Egyértelmű volt, hogy 1978-ban, amikor Pécsre kerültem a Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára, folytatni akarom. Ebben az időben keresett új tagokat a Nyitott Színpad, ahol aztán óriási szerepeket játszhattam el, professzionális színvonalú előadásokban.

- Hogyan vált hivatásává a színház?
- A nyolcvanas évek végén, ha ajánlatot kapok a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójától, mint ahogy Pilinczes Józsi, Stenczer Béla vagy Besenczi Árpi, akkor biztosan elfogadom. De nem kaptam. Így jó pár évig a tanárságot és a színészetet párhuzamosan műveltem, aztán rendezni kezdtem. A rendszerváltást követően pedig megpályáztam a Pécsi Kisszínház igazgatói posztját. Így lettem hivatásos.

- Mégis, néhány év múlva diákszínház megalapítását határozták el az egyetemen.
-1996-ban hoztuk létre a JESZ-t. Tóth András Ernővel. Sok kényszer és konfliktus hozott minket vissza az egyetemre, de sok tapasztalattal is rendelkeztünk már. Volt bennünk hit, hogy fontos és érdemes egyetemi színházat csinálni. Dolgoztunk, társulatot, produkciókat hoztunk létre, és az egyetem is és a színházi szakma is elfogadott bennünket. A JESZ ma a legjobb körülmények között lévő egyetemi színház, s minőségben is kimagaslót tud nyújtani.

- A háttértámogatás megvan, a helyszín példaértékű, jók a színészek. Meddig tarthat az idilli állapot?
- A Bologna-rendszer új kihívást jelent számunkra is. Nem lesz könnyű az egyetemista társulat 5-6 éves, együtt dolgozó generációit egyben tartani, ami pedig a szakmai színvonal záloga. De vallom, hogy az egyetemen a közösségi tevékenységet erősíteni kell, aminek legszebb, legtöbb élményt biztosító formája a színház. Bízom benne, hogy sikerül tovább intézményesíteni a működésünket, s így biztosítható lesz hosszú távon is az általunk életre hívott JESZ további virágzása.

Kép és szöveg: Korb Zoltán