Pécsi arcok: Dr. Kellermayer Miklós

- Egy meghatározó gyermekkori tapasztalat miatt választotta az orvosi pályát. Mik voltak ennek a lépcsői?
- Gyermekéveim a II. világháború idején teltek, szüleim kedvező életfeltételeket teremtettek családunk számára. Édesapám vendéglős volt, budapesti éttermében igen sokan jártak egyebek mellett azért is, mert híresen jó borokat tartott. Ez az épület azonban egy bombatámadás során találatot kapott, de szerencsére ekkor jórészt már a Balaton partján, Révfülöpön éltünk. 1944 őszén, amikor átvonult a front, egy halálos betegséget, egy kisgyermekkori generizált tbc-t kaptam, szüleimmel együtt az életemért küzdöttem. Hívőként azt mondom, a gondviselésnek köszönhetem, hogy életben maradtam, de a halál közelségének tapasztalata elég korán küldetéstudatot táplált belém.

- Hogyan jelent ez meg?
- Az időközben kuláknak bélyegzett édesapám mellett, a szőlőt kapálva jelentős testi erőre tettem szert, majd később jött a sport, 16 évesen országos bajnokságot nyertem gerelyhajításban és már az olimpiáról álmodoztam, amikor egy fájdalmas sérülés, izomszakadás véget vetett ennek. Aztán a tanulás jött, majd 18 évesen az első nagy csalódás, mivel, habár igen jól szerepeltem a egyetem felvételin, egy, a faluból származó ármányos levél megakadályozta, hogy megkezdhessem tanulmányaimat.

- Már egyetemi évei alatt is a sejtek belső szerveződését kutatta. Kik voltak a legnagyobb hatással önre?
- Romhányi György professzor - akinek a 48-as téren éppen az általam életre hívott Összefogás Pécsért Egyesület kezdeményezésére áll egész alakos köztéri szobra - annyira elbűvölt engem, hogy a kutatói pályát választottam. Az életemből negyvenöt évet ennek jegyében töltöttem el. Kutatói lényegemet ez idő alatt nem változtattam meg: az élő sejtet vizsgálom egy igen sajátos módon. Világviszonylatban ahhoz a nyolc-tíz vezető tudóshoz tartozom, akik hangosan kimondják, az élő sejttel kapcsolatban hamis alapon áll az élettudomány.

- Kifejtené ezt bővebben?
- Az akadémiai tanok szerint az élő sejt egy membránnal körbevett szabadoldat-rendszer, azonban az én eredményeim szerint ez a tézis azért hamis, mivel ott a víz is szerkezeti elemként van jelen, integrált része a sejtnek. De az előbbi hipotézis lépten-nyomon bele van keverve a kutatási felismerésekbe. Ha ragaszkodunk a megismert igazsághoz, azt vesszük észre, hogy a sejten belüli anyagcsere folyamatok tér-idő koordináták között zajlanak. Ha oldat van benne, akkor ezen tér-idő koordináták között nincs reakció és ez az oldat-hipotézis olyan dogmát teremtett, amely az igazságért való kutatás helyett a hatalmat tette meg annak céljaként. Addig, amíg az igazságot keressük, a tudás alázat, szolgálat és csodálkozás, ha viszont nem ezekért keressük, akkor a tudás hatalom, amelyekhez intézményeket és pénzt kapcsolnak. Úgy gondolom, a kutatást finanszírozó pályázati rendszer elhibázott, mivel előre le kell írnom, hogy mit fogok találni, de ha már leírtam, akkor miért kezdenék el egyáltalán kutatni? Ezt a fajta tevékenységet alapvetően bázisfinanszírozásból kellene megoldani, hogy teljesen szabadon mehessen. Szakmai munkámmal kapcsolatban József Attilát idézve szoktam mondani, „Én túllépek e mai kocsmán". A „mai kocsma" az élettudományba beköltözött hamis elméletek kavalkádja, amely ugyan nagyon jó a gyógyszeriparnak, de egy zsákutca, és abban is közrejátszott, hogy a világon ilyen súlyos életellenesség uralkodott el.

- Húsz éve indult közéleti szerepvállalásaiban is rendre ezen életellenes attitűd veszélyeire figyelmezteti a közvéleményt.
- Az úgynevezett rendszerváltás idején azt vettem észre, hogy nem ujjongtak az emberek, amikor az utolsó megszálló katona is elhagyta az országot. Akkor tudatosult bennem, hogy sokkal nagyobb baj van a magyarsággal, mint gondolnánk, mert nem tudtunk a szabadságnak sem örülni. Eltűnt az életünkből az ünnep, a családok számára a közös időtöltés varázsa. Az emberek önzőkké váltak, amely tulajdonságtól korábban alig volt bármi is idegenebb a magyar néplélekben. A legnagyobb probléma azonban, hogy gyermekellenessé vált a társadalom: Magyarország a háborút követően hétmillió magzatát gyilkolta meg - ezért vagyunk mi a legbetegebb nép. De a falfirkák és az utcán szétköpött rágógumik is a teljes nemtörődömséget jelzik. Ekkor jutottam el ahhoz, hogy mindez következmény, amelyet a tudás és az istenhit szétszakítása okozott. Ez nemcsak ránk magyarokra, hanem az egész civilizált világra jellemző. A közösségi munkám immár húsz éve e felismerések hirdetése és megírása körül és a lehetséges gyógymódok kutatása körül zajlik.

- Többször is hangsúlyozta, hogy az ebből való kitörés lehetőségéhez a házasság és a stabil családi élet adja meg az alapot. A népes Kellermayer-família élen jár a példamutatásban. Hányan vannak pontosan?
- Három gyermekünk és tizenkét unokánk van. Feleségemet 18 évesen jegyeztem el, negyedéves orvostanhallgató voltam, amikor összeházasodtunk; az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban bánok, hogy ezt nem korábban tettük. Nejem természetesen életem legmeghatározóbb személyisége: ő és családja ébresztett rá a hazaszeretet fontosságára. Elsőszülött fiúnk, ifjabb Kellermayer Miklós szintén az orvosi pályát választotta és mire átvette a diplomát, már három kisgyermekük szaladt az aulában. Jelenleg a Semmelweis Egyetem biofizikai intézetének igazgatója és egyben az intézmény rektorhelyettese - ötgyermekes édesapa. Történelem-angol szakos tanárnő lányomnak négy gyermeke van. Legfiatalabb - jelenleg a Texas állambeli Houstonban élő - Richárd fiunk pedig három fiúunokával ajándékozott meg minket.

- Orvostanhallgatók mesélik, hogy e meggyőződése oly erős, hogy az egyetemen is gyakran biztatja - főként a fiatal hölgyeket -, hogy lehetőleg még az egyetem alatt menjenek férjhez...
- Valóban. Arra próbálom rávenni a lányokat, hogy ha megszeretnek valakit, akkor feltétlenül menjenek hozzá és ne tekintsék az orvosi hivatást fontosabbnak, mint a szeretett szerelmüket, a házasságukat. Ha nem így történik, akkor az egy rossz kezdetet jelent egy kapcsolatnak: jól látszik, hogy a legtöbb boldogtalan nőt éppen azon orvosnők között találjuk, akiknek fontosabb volt a szakma a szerelemnél és ezért a későbbiekben sem tudták egymással harmóniába hozni a kettőt. Harmincon felül kezdenek gondolkodni azon, hogy mégiscsak szeretnének gyereket, ez azonban már nem a szeretet-szerelmen alapul, ez már csak egy sajátos üzletelés, amely még sok más helyen is jelen van mindannyiunk életében.

- Például?
- Az Istennel való kapcsolatban is ez az üzletelés tapasztalható. Ilyen például a vasárnapi kereszténység, amely a Teremtővel és a túlvilággal hetente csak két órát foglakozik „hátha mégis van" alapon . A ráhagyatkozás helyett ezt a hamis életet éljük. Az óriási bajok fő oka, hogy az ember a személyi voltához rendelt misztériumot, mint valóságot nem éli meg. Meghát meg is retten ettől, mivel ez kötelezően elvinné az Istenhez.

- Miben látja a nemzetet sújtó áldatlan állapotból való kitörés lehetőségét?
- A célokat annak idején az Összefogás Pécsért Egyesület keretében „Az új életmentő, nemzetmentő politika" címmel fogalmaztam meg, amely három pilléren alapul. Az első és legfontosabb, hogy legyen elég gyermek - ez mindennek az alfája és ómegája. Majd létre kell jönnie egy társadalmi felelősségvállalásnak, amely a gyermekek ébren töltött óráiért és tehetségük hatékony kiművelése érdekében egészen a középiskolás kor befejezéséig tart. Az őket tovább gondozó igazi egyetemek, mondhatnánk „szellemi fellegvárak" kiépítése a következő sürgető feladat. Van egy másik igen fajsúlyos kérdés is: a 200 ezer éves emberi faj egyik legnagyobb kríziséhez érkezett a fosszilis energiaforrások apadása miatt. Itt egy technológiai és szemléleti paradigmaváltásnak kell bekövetkeznie, amely közös érdekünket figyelembe véve teszi túl magát a nemzeti és egyéb gyűlölködésen. Úgy látom, az energetikai kérdések hosszú távon csak az atomenergia felhasználásával orvosolhatók, ehhez a nemzeteken is átívelő feladathoz azonban először fel kell nőni - ezen pedig a világbéke megteremtését értem.

Balikó Gergő