Busóálarcot és reverendát öltött egy asztalos Mohácson, lett is nagy kalamajka

A korabeli újság „minősíthetetlen ízléstelenségnek" nevezte Feitinger András gépmunkás cselekedetét. A férfi ugyanis busóálarcban, jelmezben, de papi reverendát ölve, kezében kereszttel vonta magára a mohácsi polgárok, meg a csendőrök figyelmét.  

A közrendet megsértő elkövető 1912. február 22-én került be a Mohácsi Hírlapba, kinyomtatva. Később is említették a nevét a sajtóban, de köszönet egyszer sem akadt benne. Ebben állítólag az ital is szerepet játszott. Ám, hogy az illető nem számított egyszerű esetnek, arra mindenki mérget vehet!

Egyesek kicsit továbbgondolták a busójárás hagyományait. Az egykori hírek ezeket rendre szokták is emlegetni. Azonban a '912-es eset nagyobb indulatot kavart, mint amire az elkövető számíthatott. Mert Feitinger, a mohácsi renitens papi öltözékben, arcát egy groteszk maszk mögé rejtve, kezében kereszttel ment ki az utcára. A keresztény hitű mohácsiak ezen természetesen megütköztek. Vagy simán megrémültek a látványtól, amivel szembesültek.

A csendőrség elég gyorsan közbelépett, a reverendát elkobozták, vallás elleni kihágás okán indítottak eljárást az izgága illető ellen. Erősen feltételezhetőnek tűnt, miszerint nem saját elhatározásból vétett a törvény ellen, hanem valaki felbujtotta rá. Mindentől függetlenül feljelentést tettek ellene, nem úszhatta meg a túlságosan vaskos, ízetlen tréfát.

Március 10-én már a Mohács és Vidéke című lapban szerkesztették ki Feitinger nevét, nem is egyszer. Az elkövetőről kiderült, 41 éves, helybéli asztalos (korábban gépmunkásként szóltak róla).

Az utcán táncoló embert Mallár Béla csendőrhadnagy parancsára a járőr megakadályozta abban, hogy akcióját folytathassa. Az eset elég gyorsan le is zárult, hiszen Trebus Béla királyi albíró befejezte az eset vizsgálatát. A vagyontalannak nevezett egyént 20 korona pénzbüntetésre ítélte. Behajthatatlanság esetén az ítélet kétnapi elzárásra volt átváltható.

Ettől azonban a település rossza nem tért a helyes útra. Ennek bizonyítékaként, ugyanezen lapszámban, egy másik hírben szintén főszerep jutott a vagabundnak. Az olvasók arról értesülhettek, miszerint Feitinger beugrott a Dunába. Nem minden előzmény nélkül tette ezt meg őkelme.

De előtte még összeszólalkozott mostohafiával, akit arcul csapott. Ezt követően a tettes kifutott az udvarról, meg sem állt a Duna partjáig. Mivel a sértett nem adta fel a visszavágás reményét, azért a nem vér szerinti atya kénytelen volt beugrani a folyóba.

Ami elsodorta a víz közepe felé, két csónakos atyafi segítségével sikerült kimenteni a bajba került menekülőt.

„Beszeszelt" állapotban került partra, nem igazán tudta, mit is cselekszik. Ismét bele akarta vetni magát az elég hűvös, március eleji hullámokba, de a csendőrök abban már határozott fellépéssel megakadályozták.

Itt, a Pécsi Közlönyben már 50 évesként hivatkoznak rá, szakmáját tekintve viszont bognármesternek (más szóval kerékgyártónak) nevezték ki, de a név azonos, tehát a félreértések ellenére azonos főszereplővel lehetett gondja több érintettnek is.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter