Pécsi Arcok - Bricsesznadrágos bagoly

- Elektronikai műszerész végzettséggel hogyan vált a könyvek szerelmesévé?
- Az iskola elvégzése után kiállításokat, koncerteket, performance-okat szerveztem, tehát a kultúra nem állt távol tőlem, a szakmámat mondhatni csak hobbiszinten gyakoroltam. Éppen a rendszerváltáskor próbáltam elhelyezkedni, de akkor minden munkaadó elvárta a gyakorlatot, s egy pályakezdő nem kellett. Az elektronika azonban a mai napig érdekel, de már nem tudnék elhelyezkedni ezen a területen, s úgy vélem, a könyvárusítást már kitanultam, éppen tizenöt esztendeje kezdtem el.

- Hogyan került Pécsre?
- Baján szerveztem egy független országos zenei találkozót, amelyre aztán csak az együttesek fele jött el. Hatalmas bukás volt. Ezután fogtam magam és kiálltam stoppolni az országútra. Nem volt cél: vihettek volna Budapestre, vagy Szekszárdra is. Mivel először olyan kocsi állt meg, amelyik Pécsre tartott, hát idejöttem. Másnap találtam állást, és beugróként árultam a könyveket a város több pontján. Öt évvel később indítottam el az antikváriumot.

- Az Ön által vezetett bolt azonban nem csupán egyszerű könyvkereskedés.
- A kortárs irodalomra vágyókat próbálom becsalogatni, s így korábban hetente, havonta voltak rendszeresen felolvasások a boltban. Ám vissza kellett fognom magam, hiszen ha ingyen is jön egy-egy szerző, az is legalább tizenötezer forint. Általában nyolc-tíz érdeklődő van csak, de hogy ennek mi az oka, nem tudom. Talán egy kicsit megelőzöm a többieket. Annak idején sikerült Krasznahorkai Lászlót, a Sátántangó alkotóját is elhívnom. Amikor hozzám jött, még nem volt felkapott. Faludy György is eljött kilencven évesen. Őt személyesen kerestem fel, s úgy negyedóra után sikerült megbeszélnem vele a pécsi látogatását. Faludy György olyan nevetségesen alacsony összeget kért, hogy megdupláztam, s végül szinte megköszönte, hogy itt lehetett. 

-Egy antikvárium vezetése ma nem a legjövedelmezőbb vállalkozás, és ha mindez még párosul azzal is, hogy a minőséget, a magaskultúra szereplőit "próbálja" Pécsre elhozni, akkor még inkább nem az. Meg lehet ebből élni?
- Mindig is büszke voltam arra, hogy független tudok maradni. Legutóbb az Élet és Irodalom egyik írásában két fővárosi mellett a három hazai független könyvesbolt között említettek. Volt, aki megpróbálta elvenni ezt, de nem hagytam. Elhatároztam, hogy amíg a napi megélhetésem megvan, s amíg a számláimat - csúszva ugyan, de - ki tudom fizetni, addig ezt csinálom.

- Sokan az internet elterjedésével magyarázzák, hogy egyre kevesebben olvasnak. Ön szerint is így van ez?
- Mostanában mindenki azzal jön, hogy az internet károsan hat az olvasásra, de ismerek olyan embereket, akik először ab világhálóról töltöttek le könyvet, és így kezdtek el olvasni. Teljesen mindegy, hogy ezt a gép előtt, vagy a papír előtt teszi az ember. Ugyanakkor vannak beszerezhetetlen művek, és olyanok is, melyeket a könyvtárak sem kölcsönzik ki. Ráadásul, ha előbb-utóbb például egy Weöres-összest nem adnak ki, akkor egy generáció úgy nőhet fel, hogy az író egyszerűen kiesik az életükből, hiszen a gyerek otthon nem tudja leemelni a könyvespolcról. Akkor miért ne lehessen az interneten elolvasni ezeket műveket?

- A kilencvenes évek közepén volt egy időszak, amikor a bestsellereket olvasták, s nem a szépirodalmat.
- Szerencsére elmúlt, hogy az emberek többsége a ponyvát keresse. Talán rájöttek arra, hogy jobban járnak a szépirodalommal. Ám sajnos a Kínában nyomott színes albumok, a kevés szöveggel ellátott könyvek azért ma is tarolnak. Én is tartok ugyan ponyvát, de minimálisat. Vannak persze olyan könyvek, a melyektől nem válnék meg, azokat folyamatosan haza viszem. És vannak olyanok is amelyeket üldözök, de taktikai okokból nem árulhatom el melyeket, mert akkor rögtön felviszik a könyvek árát. Volt már olyan, hogy Hamvas Béla szamizdatot sikerült találnom - szóval vannak véletlenek, de ezekben nem bízom.

- Különös ismertetőjele a bricsesznadrág.
- Szeretem a századfordulós irodalmat, kedvenc szerzőim között van Szentkuthy Miklós, Hamvas Béla, és Fejes Endre is. A bricsesznadrág pedig a régi idők divatja, úriszabóval varratom. A stílus az ember. Télen is ebben járok, bírom a hideget. Ebből eredhet, hogy néha keményen bánok a vásárlókkal. A bolt előtt ott fekszik egy kutya, s ez részben megszűri az embereket: az ugyanis már jelent valamit, ha valaki ettől a barátságos kutyától megijed. Télen tea, nyáron bor várja a betérőket. Mindez először meglepi a vásárlókat, de sokan újra visszatérnek.

B. M. - Fotó: Dittrich Éva