Pécsi Arcok - Farkas Tamás: "A természet része vagyunk"

- Egy művészeti szakiskolában beszélgetünk a legismertebb helyi állatvédővel.
- A véletlen hozta úgy, hogy a diploma megszerzése után éppen a Művészetiben kötöttem ki, de azt gondolom: mivel nagyon sokáig zenéltem, jó helyem van itt. Szerencsére eddigi munkásságom alatt mindvégig sikerült azt a szemléletmódot átültetni a gyerekekbe, amely az állatokhoz, természethez való felelősségérzetet hordozza magában - szerencsére a pörgős világban is vevők még minderre.

- Farkas Tamásba hogyan plántálták be mindezt anno?
- Kertes házban nőttem fel, így gyerekkoromban többféle háziállat vett körül. Egy falusi iskola tanítója, majd igazgatója volt a nagyapám, aki különösen sokat jelentett az állatokkal és emberekkel kapcsolatos világszemléletem kialakításában. Általános iskolában már tudtam, hogy az élővilággal kapcsolatos tantárgyakat akarok majd oktatni valamilyen szinten, hiszen mindig nagyon fontos volt számomra az ember és a természet, az ember és az állatvilág kapcsolata.

- Manapság, a szigorodó állatvédelmi törvények, no meg a pénzszűke miatt is hangsúlyos e kapcsolat végeredménye, de változott-e az elmúlt pár év során az ember állatvilághoz való hozzáállása?
- Egy-két éve harmadával megnőtt a befogadott állatok száma a Misinánál, mégis azt mondom: az emberek ma sokkal felelősebben viseltetnek a közelükben élő állatok iránt, kevésbé tekintenek hóbortként, passzióként az állattartásra. Persze attól még messze vagyunk, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő szinten legyen az állatvédő szervezetek támogatása, de az állatkínzást legalább már mindenki tűzzel-vassal irtaná, bár a szankcionálásban még komoly hiányosságok vannak. A pozitív változások helyben is hoztak újat, hiszen a hozzánk látogató évi 25 ezer ember jó része kérés nélkül adakozik. Mi soha nem is favorizáltuk az óriásplakátokon való megjelenést, ráadásul pénzünk sincs minderre - egyszerűen folyamatosan jelen, az emberek látómezejében kell lennünk. Nyitottan és átláthatóan és folyamatosan kell dolgozni. Meglepő, de már volt, aki végrendelkezett is részünkre. Bízunk benne, hogy még sok boldog évet él meg!

- Országos szinten is csodájára járnak a Misinának, de mi lesz, ha Ön esetleg belefárad?
- Ha egy szervezet csak a vezetőjére alapoz, akkor nem marad hosszú távon életképes. Amit eddig elért a Misina, azt a csapat közösen érte el, így a munkának abban az esetben is mennie kell. Csak halkan teszem hozzá azt is: mindkét kislányom él-hal az állatokért, illetve a somogyi telepért és rajtuk kívül is nagyon sok fiatal látogatja a Misina Majort, így biztos vagyok benne, hogy lesz a szervezetnél motivált utánpótlás később is.

Kép és szöveg: Korb Zoltán