- Az elmúlt években nagy elszántságról tett tanúbizonyságot a civil mozgalom, ahogy maga Vicze Csilla is. Ez a kitartás, harcosság családi örökség talán?
- Az elszántság, harciasság, kitartás, és a siker inkább azt a mozgalmat jellemzik, amelyben az utóbbi években magam is tevékenyen részt vettem. Személyes történetem, elhivatottság-érzésem azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Még 1991 nyarán, az angliai Schumacher College szervezésében Jonathan Poritt a Friends of Earth elnökének előadás-sorozatán vettem részt. Ennek a nemzetközi oktatási központnak a hangulata, eszméje világnézet formáló volt számomra. Itt tudatosult bennem, hogy a Földet olyan hellyé kell változtatni, ahol az emberek békében, harmóniában élnek egymással, valamint a természettel, az állatokkal, s minden lénnyel. A környezet megóvásának feladata elsődleges paranccsá vált ekkor számomra.

- Ettől eredeztethető a civil szervezetekben való részvétel is?
- Valóban, azóta erősödik bennem a vágy egyre jobban, hogy tenni kell. Mintha egyre igazabbá válnának Babits szavai: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma". Igyekszem ehhez megtalálni a gondolkodó, tenni akaró közösséget. Kezdetben ezt jelentette Hajnal Klára baráti körével a heti eszmecsere, 2006-ban pedig működőképes csapat jött össze a Tubesért. Itt általában - aki tenni akart - megtalálta azt a területet, ahol segíteni tudott. Fontos volt, hogy az ügyet ne hegyi csetepaté döntse el, hanem jogi úton mentsük meg az objektumtól a hegyet. Ráadásul elég szakmai kihívást is jelent ez számomra, hiszen nagyon sokrétű az ügy.

- Nem csak erre, kommunikációs képességeire is folyvást szükség van. Otthon sem hagyja magát?
- A kommunikációs "képességeimnek" a családom tagjai nem örülnek, hiszen kevesebben jutnak szóhoz... Egyébként kellően "olaszos" hangulat van otthon, ahol

mindenki kifejti saját véleményét. De ezt ellensúlyozandó: ha a szópárbajokban nem is, biliárdozás során mindig megvernek. Jó a hangulat, csak a "vizuális szennykultúra", a tv az örök vitaforrás.

- De van más szabadidős tevékenység is, mint láthatjuk. Részt venne még olyan ügyekben, amelyekben a mainál nagyobb civil erőnek kellene szerveződnie?
- A Civilek a Mecsekért Mozgalom, Civilek a Zengőért Mozgalom, és az Összefogás Pécsért Egyesület összefogva felvállalta, hogy az erdők, szántók védelmének céljával a hőerőmű gigantikus méretű "biomassza" projektjét ellenőrzi. Ez megint igen nagy falat. Emellett igen fontosnak tartanám a Pécs környéki ökohálózat kiépítését, a helyi termelők támogatását, például egy biopiac helyének biztosításával. Egyre fontosabbá válik a béke kérdése is, amely gondolat erősödik a nagyvilágban. 2009. október 2-án indul a világbékemenet, amely helyi akciójának egyik kezdeményezője a Civilek a Mecsekért Mozgalom lesz.

- A munka és a civil érdekek védelme mellett mennyi ideje jut családjára, mivel tölti megmaradó idejét?
- Nem hanyagolom el a családomat, a fentiek is róluk szólnak. Manapság mindenki tapasztalja, hogy egyre több baj van a világgal, mégis mindenki csak a saját gesztenyéjét sütögeti. Szerintem az a baj, hogy megszakadt az ember kapcsolata a természettel, a közösséggel, a Teremtővel, s az elemeire szakadó társadalomban az egyén nem találja a helyét, csak őrülten rohan valamiért. Én akkor érzem a legjobban magam, ha a természetben vagyok egy közösséggel, a családtagjaimmal, barátaimmal, barátnőimmel és értelmes dolgokról beszélgetünk. Szabadidőmben szívesen utazom, művészfilmeket nézek, világzene vagy jazz koncertekre járok. Igazából hálás vagyok a sorsnak, mert gazdag életem van. Felelősséget érzek: a bennem rejlő életerőt nemes célra szeretném használni. Példát kívánok mutatni kamaszodó fiaimnak, hogy a közösségért végzett munka nem elvesztegetett idő, valamikor tán beérik a gyümölcse. Nem mindegy, hogy élhető életteret hagyunk-e itt a jövő nemzedékeinek. Kapaszkodjunk ebbe a reménybe, hogy az erkölcsi tartás, önzetlenség, együttérzés minden élő lénnyel elhozza majd a változást. S ha sokan teszünk ezért, lesz harmonikusabb is még a világ.

Korb Zoltán