- Paksi születésű, s Dunaújvárosban élt, dolgozott - csak harminc éves fejjel került Pécsre.
- A feleségemnek köszönhetem, hogy a városban kötöttem ki, hiszen neki Siklós térségében van a szigorú értelemben vett hazája. Amint lehetőségünk volt el is költöztünk Pécsre, amely számomra már csak azért is volt pozitívum, mert így egy nagy kulturális múlttal rendelkező település lett az otthonom. Kezdetben az "uránnál" voltam kutatómérnök, majd a bánya bezárása után az ÁNTSZ sugárfizikusaként dolgoztam.

- Hogyan lett önből táncos, koreográfus?

- Nem gyakori eset az enyémhez hasonló. Az edzőim, tánctanáraim javaslatára igyekeztem a mozgást is ugyanolyan súllyal gyakorolni, mint a szakmát. Jeszenszky Endre balettművész-táncpedagógus hatására lettem tornászból táncos, s ez egyre nagyobb szerepet kapott életemben. A különböző hazai és nemzetközi versenyeken elért sikereimmel nevem lett a szakmában, s ez vezetett oda, hogy a kilencvenes évek második felétől korábbi foglalkozásomra már időm sem maradt.

- Önálló stúdióját ugyanakkor már a rendszerváltáskor megalapította. Hol tart a most már IH Eurodance néven futó formáció?
- A moderntánc stúdió szépen lassan kinőtte magát, így ma már az egészen kicsi óvodás korosztálytól a huszonnégy évesekig összesen mintegy százan táncolnak nálunk. Voltak időszakok, amikor versenycsapatokat neveltünk, s voltak, amikor az amatőrökre építettünk. Az ezredforduló óta ismét országos megmérettetésen indulnak növendékeink, s szerencsére hozzák is az eredményeket. Ráadásul most már egyfajta kettősség is megfigyelhető a csapatnál, hiszen a táncosaink jó része a modell-pályán is megállja a helyét - egyik-másik tagunk pedig táncszínházi produkciókban teszi le névjegyét, kap állandó megbízást.

- Ön sem szerénykedhet, hiszen az oktatás, a stúdió irányítása mellett még ma is a színpadon veszi fel a versenyt a fiatalokkal. Feltételezem nem gyakori eset, hogy ötvenen túl még nagy produkciókban akrobatikáznak táncosok a színpadon...
- Szerencsésnek érezhetem magam, hogy Elton John -Tim Rice: Aida című musicaljében felkérést kaptam, mint táncos. A darab német-osztrák-magyar változatában ma is szaltókat és flikkeket ugrom a szakma nem kis megdöbbenésére. Bár nem gyakori eset, hogy valaki ilyen korban, s ilyen minőségben még szerepet kaphasson egy hasonló kaliberű darabban, egyelőre nem vallottam szégyent. Hogy a 20-30 évesek között is flottul mozgok, annak is köszönhető, hogy soha nem sérültem le, s ízületeim is rendben vannak. Színházi karrierem csak most kezdődik, a kilométerórát lenulláztam... A viccet félretéve, a főcsapás természetesen az IH Eurodance marad.

- Jövőre lesznek húsz évesek, nyakunkon az Európa Kulturális Fővárosa program.
- Jövőre a Pécsi Nemzeti Színházban szeretnénk egy nagyszabású gálaműsort rendezni, találkozni a régiekkel, s egyfajta show-t tető alá hozni. Itthon arra készülünk, hogy - mivel a modern táncművészet minden ágát műveljük - elmozduljunk a táncszínház irányába is. Arra készülünk, hogy több produkciót is bemutathatunk 2010-ben - köztük a Pomádé táncváltozatát. Merítési lehetőség van: hiszen táncoltunk már részleteket többek között a Hair-ből, és az István, a királyból is. Bízom benne, hogy a majdani Ifjúsági Központban a Zsolnay-negyedben sok szép táncszínházi esttel örvendeztethetjük meg a pécsieket.

Kép és szöveg: Korb Zoltán