Pécsi arcok (10.): Gráf Csilla lehúzza a redőnyt?

- Hogyan élte meg a váltást?

- Minden színész Pestre vágyik, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ott majd valami nagy dolog történik velük. Aztán végül általában semmi sem lesz a nagy tervekből. Úgy gondolom, az a szerencsés, akinek sikerül bekerülnie egy televíziós sorozatba, mert ma már csak így szerzehet igazi elismerést egy színművész. De ebből a szempontból én kivételes helyzetben vagyok, bennem ugyanis nincs olyan sok ambíció, mint sok kollégámban, s magam léptem ki a társulatból azért, hogy a kislányommal otthon lehessek. A színházat most már csak hobbiból csinálom. De a fővárosban jöttem rá arra is, hogy egészen más érzés Pécsett, egy gyönyörű városban, annak egy csodálatos ékszerdobozában fellépni, mint Pesten: Pécs ugyanis valóban kényezteti a színházát. Arról nem is beszélve, hogy Budapesten nincsenek olyan közösségek, mint a vidéki színházaknál, itt a munka után mindenki hazamegy, nem alakulnak ki barátságok sem.

- Édesapja ismert politikus: Gráf József mezőgazdasági miniszter. Az ő ismertsége, és munkája mennyire befolyásolta karrieréjét?
- A pályafutásom kezdetén alig volt ismert ember, s bár már akkor is politizált, én mégis egy vele ellentétes politikai nézetet valló színtársulathoz kerültem. Később, mikor Pécsett léptem színpadra, ő velem dicsekedett, s azzal, hogy milyen híres a lánya. Úgy gondolom, mindent egyedül vívtam ki magamnak, ráadásul apa mindig is távol tartotta a családot a munkájától.

- Gyakran jár haza, Pécsre?
- Több mint egy éve, kislányom születése óta nagyon sok minden megváltozott az életünkben. Jelenleg minden Pesthez, és a pestszentimrei otthonunkhoz köt. A kislányom miatt egyelőre nehezen tudunk kimozdulni, ráadásul a férjem legtöbbször hétvégén dolgozik, így hát kicsit problémás a családi összetartás. Édesapám ugyan rendszeresen meglátogat, de Pécsett élő testvéreimmel - a nagyobb ünnepeken kívül - főképpen nyáron, a balatonboglári közös nyaralónkban tudunk csak találkozni. Ám nem szakadt meg a kapcsolat a pécsi barátokkal sem.

- Tervek a jövőre nézvést?
- Szerintem kétféle színésznő van: az egyik kategóriába azok tartoznak, akik a szülés után rögtön visszamennek dolgozni, mert a színház nélkül otthon különben megbolondulnának. A másik típus viszont attól boldog, hogy több időt tölthet a családjával, gyermekével. Még nem döntöttem el, hogy visszatérek-e a pályára, egyelőre főállású anya vagyok. A váltás csak azért nehéz, mert amikor a családnak felvetettem azt, hogy pályát módosítanék - a színház mellett elvégeztem a művelődésszervezői szakot is –, ebbe nem nagyon akartak beletörődni, legjobban pedig édesapám tiltakozott az ötlet ellen.