A pécsi MSZP erőterei (2.)

Cikkünk tegnapi, első részét itt olvashatja el: KLIKK!

Az előző részt azzal a kérdéssel fejeztük be: van-e Szili Katalinnak csapata egyáltalán?
Nos, Pécsett, tudomásunk szerint jelenleg nincs. De lehet.

Az elnökasszony a baranyai MSZP visszaszerzésében leginkább azokra támaszkodhat - ha akar -, akik Tasnádi Péter és Tóth Bertalan csapatainak köszönhetően az elmúlt két évben a taccsvonalon kívülre kerültek. Vannak köztük, akik direkt nem exponálják magukat (mint például Juhász István, az MSZP korábbi városi elnöke, vagy dr. Kékes Ferenc, a korábbi megyei elnök, illetve Kablár János szintén ex-frakcióvezető és dr. Kunszt Márta ex-alpolgármester), de van olyan is, aki ugyan komolyabb pozícióban van (mint Gonda Tibor alpolgármester, Bókay Endre országgyűlési képviselő, vagy Sarkadi Gábor tanácsnok), de a jelenlegi hangadók (Tóth Bertalan, Nyőgéri Lajos, Fuchs Gábor, Kőhegyi István stb.) kiszorították a tényleges döntéshozatalból. Hogy a felsoroltak reaktivizálhatók-e, nos, ebben nem lehetünk biztosak, így a lista egyelőre csak arra jó, hogy jelezze: a jelenlegi "második vonalban" is vannak tapasztalt rókák, nagyot téved tehát, aki azt gondolja, a szocialista pártban nincs már potenciál.

Közbevetőleges megjegyzés: az MSZP városházi frakciója, bár látszólag összetartó csapat, egységesnek korántsem nevezhető. Leginkább a háborús pszichózishoz hasonlítható, ami egyben tartja őket, a fenyegetettség érzése, tudata (s persze egyéni gazdasági érdekek). Egy részük úgy véli, bár a Toller-éra alatt rendre többséget szereztek a testületben, a volt polgármester balesete óta leszálló ágba kerültek, s a közvélemény-kutatási adatok ismeretében attól tartanak, hogy bekövetkezhet az, ami 1990-ben, a rendszerváltozáskor. Azaz, hogy a párt ugyanúgy összeomlik (akkor Pécsett mindössze két képviselőjük volt), s az egyéni egzisztenciák, a családi költségvetés itt is nagymértékben az MSZP szereplése által determinált.

Ha beszélnek róla, ha nem, a szocialisták helyzetét talán Szili Katalin egy korábbi nyilatkozata jellemzi legjobban. Ő egy interjúban azt fejtegette, hogy egy zuhanásban lévő repülőt egy bizonyos pont után - hiába kapja fel a pilóta a botkormányt - már nem lehet megállítani. Ilyen helyzetbe került 1993 körül az akkor még kormányzó MDF is, tette hozzá, figyelmeztetve pártját, nincs már sok idő a botkormány felrántására, hiszen ugyanúgy becsapódhatnak, mint annak idején Boross Péterék. Az idézett Szili-nyilatkozat óta pedig jónéhány hónap eltelt.

Visszatérve a nyilvánosság előtt több-kevesebb sikerrel leplezett Szili - Tasnádi-konfliktusra: azok, akiket a jelenlegi éra ejtett, nyilván nem szurkolnak Gyurcsány politikai életben maradásáért. (Más kérdés, hogy hiába távozik a miniszterelnök, ha a pártelnök marad, mert mindkettőt Gyurcsány Ferencnek hívják. Egy győzelem tehát nem elég, kettő kell: a pécsi kötődésű - itt volt KISZ-titkár, csakúgy, mint Tasnádi, Gonda, Petrétei József, stb. - GY. F.-et a párt éléről is el kell távolítani ahhoz, hogy új élet kezdődhessen az MSZP-ben. Erre azonban, ha bekövetkezik egyáltalán, csak Gyurcsány miniszterelnöki pozícióból való távozása után lehet sort keríteni. Ha viszont Gyurcsány pártelnök marad, az ő kezében lesz az MSZP-sek sorsa továbbra is. Ő mondja meg például, ki indulhat képviselő-jelöltként, s ki nem. Azaz: annak, aki részt vesz egy ellene esetleg felálló párton belüli csoport munkájában, arra is fel kell készülnie, hogy amennyiben GY. F. győz, neki örökre mennie kell, s légüres térbe kerül. Nem véletlen tehát a jelenleg az MSZP-ben tapasztalható tanácstalanság. Aki meg kiabál, azt kizárják: lásd a közelmúlt debreceni történéseit vagy Komáromi István minapi fenyítését.)

De ha a szocialistáknál - a jelenlegi földindulásnak köszönhetően - mégis új élet kezdődik, nyilván a pécsi tagság is új (régi-új?) vezetéssel szeretné majd demonstrálni a megújulást. Vagy ha nem is szeretnék egyesek, ez akkor is elkerülhetetlennek látszik, ha másért nem, hát a politikai marketing törvényszerűségei miatt.

A Tasnádi-Tóth-féle csapat(ok) leváltásán persze nyilvánvalóan vannak, akik gondolkodnak már, súlyozva azonban az esélyeket, kijelenthető, hogy mindenkinek Szili Katalinnal kell ki- illetve megegyeznie (esetleg mögé állnia) ahhoz, hogy esélye legyen a következő érában.

Akár az imént említettek, akár a párton belül - a Gyurcsány valószínűsíthető távozása miatt - változó erőtér gyengíti Tasnádit, a hozzá köthetők sincsenek már biztonságban. Így hát minden bizonnyal ők is latolgatják, mi történik velük a következő hónapokban, s mit tegyenek, hogy a legjobban kerüljenek ki a jelenlegi helyzetből.

A mindenkori polgármester jövője persze nem csak pártbeli elvtársait foglalkoztatja, de természetszerűleg több tucatnyi városházi - azaz politikafüggő, ha úgy tetszik: bizalmi - pozíció birtokosát is. Úgymint: EKF-menedzsment, Pécs Holding, s ezen keresztül az összes alá betagozott városi cég vezető pozíciója, stb. (Ha a párt vezetése megváltozik Gyurcsány miniszterelnöki leváltása után, s így a polgármesteré is, kompromisszumokat kell kötnie, s ezen kompromisszumok ezeket a területeket is érinthetik. De az is lehet, hogy nem - ez Tasnádi Péter illetve ellenlábasai politikai ügyességétől és következő lépéseitől függ.)

Összefoglalva a lehetőségeket: Gyurcsány Ferenc helyzetének változása komoly befolyással lesz a pécsi állapotokra is.

(Azt a lehetőséget jelenleg nem tarthatjuk életszerűnek, hogy előrehozott országos választásokról beszéljünk - elsősorban mert ez legalábbis az SZDSZ öngyilkosságát jelentené -, ennek pécsi következményeit tehát írásunkban nem is vettük sorra.)

Kiváncsian várjuk a fejleményeket.

Pauska Zsolt