"Nekem Pécsett lett nevem"

2009. július 11. szombat 19:48

Nagy Tamás, a Balaton-felvidékiből mára igazi pécsivé vált volt válogatott kerettag labdarúgó, pro licenszes edző most Baján dirigál, de bármikor visszatérne szeretett pécsi csapathoz. A PMFC-t egyszer már az élvonalba feljuttató trénert a kezdetekről és jelenlegi munkáiról kérdeztük.

- Focipálya mellett nőtt fel. Ez az "apróság" meghatározta egész életét?
- A herendi porcelángyárban dolgozott édesanyám, mi pedig az üzem dolgozói részére kialakított városrészben laktunk, bérlakásban. A gyár focicsapatának pályája éppen az ablakunk alatt volt, így nap, mint nap a gyepen töltöttem az időmet 12 éven át, mígnem Veszprémbe nem kerültem. Ha nem akartam volna a labdarúgásban mozogni, ennyi idő alatt akkor is ebbe az irányba sodródtam volna. Kicsi voltam, ügyes voltam, vitt az élet, mígnem Gellei Imre keze alá kerültem, s igazi focista nem lett belőlem.

- Herend, Veszprém. Később Zalaegerszegen, Keszthelyen, Győrben rúgja a bőrt. Ma mégis mindenki "a pécsi edzőként" tartja számon.
- Itt vertem gyökeret, itt alapítottam családot, Pécsen lett életem, otthonom. Pécsinek vallom magam, hiszen ebben a városban állapodtam meg, így - még ha néha a munkám el is szólít innen - nem is kérdés számomra, hol is a hazám. Ráadásul edzőként is itt szereztem magamnak nevet, amikor a másodosztályból feljutottunk. Hogy most nem itt, hanem Baján edzősködöm, csak egy dolog. Bármikor visszajövök, ha ismét igényt tartanak a munkámra. A Duna-parti városban jó a légkör, elismerik az erőfeszítéseimet, így egyelőre maradok ott.

Névjegy

Nagy Tamás 1963-ban született Veszprémben. Játékosként Keszthelyen, a ZTE-nél, Győrben és a PMSC-nél fordult meg. Fél év idegenlégióskodás után (Spartak Subotica, jugoszláv első osztály) a fővárosba szerződik: előbb a Vasas, majd az MTK játékosa. 1995-ben a svájci másodosztályú Wintherthur labdarúgója, ahonnan egy év múlva tér vissza Baranyába: előbb a Mohács, majd a PVSK, végül pedig a Pécsvárad játékosa. Aktív pályafutását egy súlyos térdsérülés miatt fejezi be 1997-ben. Edzőként 1999-ben Pécsváradon mutatkozik be. 2000 július elsejétől a PMFC junior edzője. Ennek megszűnésekor kezd el pályaedzőként dolgozni, előbb Toma Árpád, majd Róth Antal, végül pedig Tóth Bálint mellett. Kisvártatva, 2002 áprilisától megbízzák a vezetőedzői munkával és 2003-ban a NBI./B-t megnyerve feljuttattja a PMFC-t az első osztályba, a legjobbak közé. Azóta számos csapatban megfordult, de időről időre felkérik a PMFC irányítására. Több mint 100 profi mérkőzésen irányította már a piros-feketéket.

- Pedig azt hihetnénk, egy ilyen kaliberű edzőnek nem jelent már kihívást a harmadik ligában dirigálni...
- Nem élem meg hátrányként, hogy a harmadik vonalban segítem motanában a bajai csapatot. Az az odaadás, amit ott tapasztalok, mind a játékosok, mind a klub gazdáinak irányából, és a szurkolói szeret többet jelent nekem, minthogy elcseréljem egy kellemetlenebb közegben, de magasabb osztályban való munkára. Jobb így nekem.

- Mégis, nem egy pécsi szurkoló akár szövetségi kapitányként is szívesen látná egyszer. Megfordult már a fejében, hogy mi lenne ha...?
- Ugyan vannak ambícióim nagyobb szakmai kihívást jelentő munkákkal kapcsolatban, de soha nem a vágyaim után megyek, hanem a kezem ügyében lévő feladatra koncentrálok. Azon edzők egyike vagyok, aki soha nem kuncsorog állás után, s nem tolja magát a csapatoknál sem, hogy alkalmazzák. Az elvem, hogy az eredményeiddel kell kiérdemelned egy felkérést, meg kell várnod, hogy hívjanak valahova. Ma nem dobálják két marokkal nekünk, fiatal edzőknek a jobbnál jobb állásokat. Ennek ellenére amennyiben van ajánlat, átgondolom, és csak azután döntök arról, hogy elvállalom a munkát, avagy nem.

- És, ha éppen nincs?
- Akkor sem távolodom el a labdarúgástól, hiszen kapcsolataim révén nemzetközi élcsapatok meccseire szervezek utazásokat. Sok pénzt ezzel ugyan nem lehet keresni, de olykor azzal is beérem, hogy a saját szórakozásomat olcsóbban oldom így meg. Ami a múltban, Bozsik Péter kapitánykodása alatt, és jelenleg is a legnagyobb szakmai elismerés és kihívás számomra az az, hogy időről időre besegítek a válogatottnak a selejtezőkre való elméleti felkészítésben. Most is éppen Erwin Koemannak készítettem elemzéseket a soron következő ellenfeleinkről. Szerencsére elismeri a munkámat, és be is építi a taktikába az általam tapasztaltakat.