"Istenkúton mindenki bevándorló"

2009. augusztus 22. szombat 19:56

A Dunakesziről származó, tanári végzettséggel rendelkező negyvenéves férfit leginkább a radarellenes demonstrációkról ismerhetik a pécsiek. Peták Péter ugyanakkor elsősorban az istenkúti mikroközösség egyik szervező motorja.

- Hogyan lett Önből, az esztétika-magyar szakos középiskolai tanárból egyesületi vezető, hiszen a közösségi munka igencsak távol áll a művészettel foglalkozó tudománytól?
- Az esztétika majdnem mindentől távol van, s éppolyan közel is sok mindenhez. Elég ha megnézzük, hány esztéta talált másik pályát, igen széles spektrumot láthatunk. Ugyanakkor magam sem szakadtam el a művészetektől, hiszen - bár nem vagyok hivatásos, de - ha van alkalmam rá, akkor az általam csak művészeti demonstrációnak nevezett, részben a performanszhoz, a land arthoz és a konceptuális művészethez közelítő akciókat valósítok meg. A szűkebb társaságom is jórészt pécsi művészekből áll. A Déli Szél Kortárs Alkotói Fórum Alapítvány kuratóriumának vagyok a tagja, emellett pedig a kulturális főváros évhez kapcsolódóan az EKF OFF programsorozat egyik szervezőjeként is dolgozom.

Névjegy

Peták Péter 1969-ben Budapesten született, gyermekkorát Dunakeszin töltötte. Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegyetemre a középiskola elvégzése után kerül, 1994-ben esztétika-magyar szakon szerez diplomát.
Három évet dolgozik az Új Dunántúli Naplónál újságíróként 1994-től, s ezzel párhuzamosan a Baranya Megyei Művészetek Házában is dolgozik, mint közművelődési szakember 2003-ig. 1997-ben részt vesz az Istenkúti Közösségért Egyesület alapításában, amit jelenleg is ügyvezető elnökként irányít. Peták Péter az Istenkúti Hírlevél és a környéken fogható Remete Rádió szerkesztője is, a helyi közösségi élet egyik szervezője.

- Ön szerint mennyire meghatározó a közösségi életet is nézve az „istenkúti lét"?
-Az Istenkúti Közösségért Egyesület alapítójaként 1999-től gyakorlatilag ez a hivatásom is, azóta csak ezzel foglalkozom. Annak idején én is azért költöztem ide, mint sokan mások: 1994-ben első gyermekünket vártuk, s egy belvárosi garzonból kerestünk egy természethez közeli családi házat, így kerültünk ide. Az itteni iskola bezárását 1995-ben kezdeményezték, amit egészen 1999-ig sikerült megakadályozni. A szervezetet pedig részben azért hoztuk létre, hogy legyen egyesületi formája is az ellenállásnak, részben azért, hogy az itt élőket közösséggé kovácsoljuk. Később ezért is indítottuk el a Remete rádiót, amelyet az éterben kis vételkörzetben, illetve az interneten lehet fogni.

-A szervezet irányításából meg lehet élni?
-Viszonylag kis jövedelemből is meg lehet élni, és hát elég nehéz az egyesület tevékenységeinek finanszírozását megszervezni, de lehetséges. Az önkormányzattól kapunk pénzt, ám a támogatás évről évre csökken, ennek a pénznek több mint a háromszorosára van szükség ahhoz, hogy közösségi házat fenntartsuk - a fennmaradó pénzt pályázatok útján teremtjük elő.

-Mondhatjuk azt, hogy ez a terület egy kis sziget a városon belül?
Igen, itt mindenki bevándorló (esetleg nem ő maga, hanem a nagyapja költözött ide), és emiatt nagyon nyitottak az itt élők. Egyrészt falusias jellegű Istenkút: az utcák zöme zsákutca, így mindenki elhalad a másik a háza előtt, így legalább látásból ismerik egymást az emberek. Másrészt viszont a városias is, hiszen például az országos átlag kétszerese a felső fokú végzettséggel rendelkezők aránya itt.

-Az Önök egyesülete a tervezett NATO-radar elleni tiltakozás egyik zászlóshajója. Milyen esélyt lát arra, hogy a tubesi radart felépítsék?
- Évekkel a radartelepítés terve előtt környezetvédelmi programunkban rögzítettük, hogy nem kívánunk több tornyot a környező hegyekre. Az itt élők büszkék arra, hogy közel élhetnek a természethez, és közvetlenül az erdő szélén lakhatnak. Bízom benne, hogy nem épül meg a radar, s immár jóval kisebb is az esély erre, mint néhány évvel ezelőtt. Az objektum felhúzása ellen sikerült megnyernünk a pécsieket. Mind Szili Katalin, mind Páva Zsolt a polgármesteri kampányában nyíltan kiállt a radarral szemben, s így politikai kérdés lett a Tubesből, aminek valójában már korábban is annak kellett volna lennie. Az ügyben zajló hosszadalmas bírósági eljárás úgy tűnik nincs ellenére a feleknek, addig sem kell politikai döntést hozni radar-ügyben.

- Szabadidejében mivel foglalkozik?
- Öt gyermekem van, a házunkat így folyamatosan bővítettük, állandóan van otthon munka. Ráadásul van még egy hegyoldalam is, és lépcsős-teraszos kertet is szeretnék építeni, a szőlőt pedig most kezdtem el kiszabadítani a bozótból. Szóval van teendőm.

- Valaha megfordult a fejében az, hogy elköltözzön Pécsről?
- Volt olyan, hogy a feleségemmel mindketten munkanélküliek voltunk, a kecskeméti rokonunk akkor hosszasan győzködött, hogy menjünk el Pécsről, mégis maradtunk. Ennek az lehet az oka, hogy amikor 1989-ben idekerültem, akkor olyan pezsgő volt az élet Pécsett, s olyan nagy kaland az ittlét számomra, hogy ez egy életre meghatározta sorsomat.

B. M.