Pécsi Arcok - Végh József: "A múlt rendszerben nehezebb volt"

- Hivatalnok volt szinte egész életében. Családi hozadék, hogy a közigazgatásban dolgozott évtizedeken keresztül?- Nem, hiszen szüleim a postánál dolgoztak, ráadásul eredetileg tanári pályára készültem. A sors hozta úgy, hogy a népművelőként kaptam állást a városi művelődési házban. Innen hívtak a közigazgatásba, a városi tanács művelődési osztályára. Ekkortól - 1966-tól - dolgoztam köztisztviselőként egyetlen rövid megszakítással: az Expressz utazási irodavezetői székét fogadtam el.- Azt gondolhatnánk a köztisztviselők élete szürke és unalmas. Mi tartotta a pályán?- Soha nem...

Pécsi Arcok - Balikó Tamás: "A megalkuvás később visszaüt"

- Hogyan került Miskolcról Baranyába?- Édesapám evangélikus lelkész volt, Miskolcon a diósgyőri vasgyár gyülekezetének lelkészeként dolgozott, ám születésem után nyolc hónappal, 1959 tavaszán megüresedett a pécsi parókia, akkor jöttünk ide. - A színházhoz miként került közel?- A Nagy Lajos Gimnáziumban irodalmi színpadát egy nagyszerű magyartanárnő vezette. Másodikos koromban nagyon megtetszett egy lány, aki szerepelt néhány darabban, s én is valahogy odaólálkodtam a színpad közelébe. A tanárnő valamit meglátott bennem: végül rábeszélt, hogy induljak...

Pécsi Arcok - Horváth Orsolya, aki őskönyveket támaszt fel

- Feltételezem, nem óvodás korában döntötte el, hogy többszáz éves, málladozó dokumentumok megmentése lesz később a munkája.- Azt akkor még nem, de egyértelmű volt, hogy - már csak a családi hagyomány folytatása miatt is - a művészeti pályán indulok el. Ugyan üres könyveket már gyermekkoromban is kötöttem, a Budapesti Művészeti Szakközépiskolában ragadott magával a könyvműves szakma, s alkalmam volt a könyvrestaurálást is megismerni. Ezt követően több évig a Baranya Megyei Levéltárban dolgoztam, s elvégeztem az országban csak egyetlen helyen, a Széchenyi Könyvtárban működő könyv-...

Pécsi Arcok - Simon István:...

- Hogyan került a színházhoz?- Teljesen véletlenül. A főiskolán az egyik magyar tanárom szólt, hogy a teátrum pályázatot...

Pécsi Arcok - Magda József:...

- Miért választotta ezt a szakmát? - A szakmunkásiskola után mélyfúró technikumba jelentkeztem. Kutató szerettem volna lenni,...

Pécsi Arcok - Nyárády...

- 2003-ban indult a régió Baleseti Centruma az ön irányítása alatt, idén tavasszal azonban távozott Pécsről. Mivel...

Pécsi Arcok - Kiss Tibor: "A vezetőnek katalizátornak kell lennie"

- Vasasi gyerek volt - egyenes út vezetett a bányaiparba?- Nem egészen, hiszen érdeklődésem már az általános iskola alsó tagozatában is a könyvek, a történelem felé irányult. Később a középiskolában a fizikát és a matematikát is megszerettették velem. A közeg, amiben felnőttem, a családom, a pécsi bányaipar fellendülése azonban azt mondatták velem: a bányászat hosszú időszakra biztosít majd megélhetést számomra. Így kerültem a nehézipari egyetemre, Miskolcra, ahol bányamérnöki és környezetvédelmi okleveleket szereztem. Ez utóbbit azért, mert mindig is érdekelt, hogyan lehet ipari...

Pécsi Arcok - Kékes Ferenc: nem jó az asztalcsapkodásban

- A néhány esztendővel ezelőtt vásárolt Dnyeper megvan még?- A chopper mellett ez a negyven esztendős motor a legkedvesebb vagyontárgyam. Természetesen megvan még, sőt a Dnyeperrel ezen a nyáron a barátainkkal egy nyolcszáz kilométer hosszúra sikeredett veterántúrán is részt vettem: Zamárdiból indultunk, onnan jártuk be Somogy és Tolna megyét. Az út alatt hűségesen szolgált, s egy rúgásra indul ma is.- Honnan ered a motorokhoz fűződő szenvedély?- Nyolc-tíz éves koromban próbáltam ki édesapám motorját, és ahogy lehetett, jogosítványt is szereztem. Édesapámnak Rigája volt, a...

"Van még tennivalóm, bőven"

- Mikor döntötte el, hogy a távközlésben fog dolgozni?- Alapvetően tanárnak készültem, ezért is végeztem műszaki tanárként Pécsett a nagy Pollackon. Mivel a lehetőségeim korlátozottak voltak, kezdetben álláskeresési trénerként kerestem a kenyeremet a megyei munkaügyi központban. Teljesen véletlenül kerültem a telekommunikációs szakmába, hiszen pusztán azért jelentkeztem egy értékesítői állásra, hogy a teljesítményem függvényében teremthessem meg anyagi biztonságomat, ne pedig a munkával töltött éveim száma határozza meg az illetményemet, mint a közszférában. Kezdetben rádiótelefon...

Pécsi Arcok - Krippl...

- Mindig is Pécsett élt?- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek...

Pécsi Arcok - Ágoston...

- Mi volt az első nagy élménye a könyvekkel, az irodalommal kapcsolatban?- Édesanyám magyartanár volt, de egyben a falu...

Pécsi Arcok - Kamarás Iván:...

- Mindig egyértelmű volt, hogy az emberek szórakoztatásával keresi majd a kenyerét?- Olyannyira, hogy gyakorlatilag...

Pécsi Arcok - Bertók László csak a dolgát tette

- Milyen díszpolgárnak lenni? - Nem volt ez benne az én látókörömben, meglepetésként ért a polgármester levele a nyár elején, amelyben gratulált a címhez. Úgy éreztem hirtelen, hogy nem tettem én semmi különöset, csak a dolgomat végeztem a legjobb tudásom szerint, íróként, szerkesztőként, s korábban könyvtárosként is - máshoz igazán sohasem értettem. A politikával sem foglalkoztam. Úgy érzem, hogy a város polgáraitól kaptam ezt a címet, akiket a képviselők az önkormányzatban képviselnek. S hogy az én elismerésem a helyben születő irodalom kitüntetése is. Próbálom továbbra is...

Pécsi Arcok - Rovó Attila: Mit sem fog rajta a kor

- Paksi születésű, s Dunaújvárosban élt, dolgozott - csak harminc éves fejjel került Pécsre.- A feleségemnek köszönhetem, hogy a városban kötöttem ki, hiszen neki Siklós térségében van a szigorú értelemben vett hazája. Amint lehetőségünk volt el is költöztünk Pécsre, amely számomra már csak azért is volt pozitívum, mert így egy nagy kulturális múlttal rendelkező település lett az otthonom. Kezdetben az "uránnál" voltam kutatómérnök, majd a bánya bezárása után az ÁNTSZ sugárfizikusaként dolgoztam.- Hogyan lett önből táncos, koreográfus?- Nem gyakori eset az...

Pécsi Arcok - Bricsesznadrágos bagoly

- Elektronikai műszerész végzettséggel hogyan vált a könyvek szerelmesévé? - Az iskola elvégzése után kiállításokat, koncerteket, performance-okat szerveztem, tehát a kultúra nem állt távol tőlem, a szakmámat mondhatni csak hobbiszinten gyakoroltam. Éppen a rendszerváltáskor próbáltam elhelyezkedni, de akkor minden munkaadó elvárta a gyakorlatot, s egy pályakezdő nem kellett. Az elektronika azonban a mai napig érdekel, de már nem tudnék elhelyezkedni ezen a területen, s úgy vélem, a könyvárusítást már kitanultam, éppen tizenöt esztendeje kezdtem el. - Hogyan került...